Milyen próbákat állt ki a kapcsolatotok/ti magatok, mire "révbe értetek" a párotokkal?

Eleve ott kezdődött, hogy 17 évesen lettünk szülők.Pontosabban én voltam 17, Ő 19.Szutyok albérletben kezdtük, suli mellett, baby mellett dolgozni, maszekolni, piacozni, majd építkezni, vállalkozni, ahh, elmondani is sok.Mindegy, megcsináltuk, 18 éve vagyunk boldogok egymás mellett.

35/N

depresszió az én részemről, páromnál súlyos betegséget diagnosztizáltak, majd kiderült, hogy nem lehet gyerekünk, munkanélküliség... nagyon rövid idő összecsaptak a fejünk felett a hullámok, borzasztó volt...

Most viszont már hál'istennek minden rendben, nagyon boldog feleség vagyok, férjem betegsége javulóban, anyagilag is helyrejöttünk és megszületett a csodálatos kisbabánk is:))

Azt hiszem én vagyok a legboldogabb feleség és anya a világon és ez mind annak köszönhető,hogy kölcsönösen kitartottunk egymás mellett, jóban rosszban.

nekünk szerencsére nem voltak próbatételek, olyan szépen, simán, nyugodtan ment minden :) a férjemnek ugyan volt már egy gyereke, akit ő nevelt, lehet, hogy van, aki ezt próbatételként élné meg, nekünk olyan természetes volt az egész. én nagyon örültem, hogy a férjem mellé "2in1", mindjárt egy gyereket is kapok, és rögtön anya lehetek, mielőtt még szültem volna :)

29/N

Huh.

Elkesztunk járni,kb fél év után kiderült hogy elég komoly depressziós vagyok.kezelésekre kellet járnom,gyogyszert szednem,párom nagyon aggododott hogy meggyogyulok-e valaha.sikerult 1,5-2év alatt.

Ősszeházasodtunk,gyereket szerettünk volna,4szer vetéltem el a 4év probálkozós időszak alatt.

Mindeközben a családunk minden tagjának lett valami komolyabb baja.

Most igy a 10.évünkben érzem azt hogy boldogok vagyunk,semmi probléma nincs,élvezzük az életet és egymást.

Családi ellenszenvet, tönkremenést, egymástól 200 km-re élést, megcsalást, idegösszeroppanást, szakítást, munkanélküliséget, anyagi tönkremenést.

Most úgy tűnik, jó. De nem mondanám, hogy révbe értünk, egy kapcsolat soha nem ér révbe. Bármikor felbukkanhat gond, egy betegség, egy munkanélküliség, a lakásunkat is elveszíthetjük bármikor, gyerekünk még nincs, de ki tudja, lesz-e, és ha lesz, nem lesz-e gond vele... azt vallom, hogy soha nem szabad megállni és ülni a babérjainkon, mert ha azt tesszük, még peobléma nélkül is felléphet pl. elhidegülés, akármi. Mindig, mindig számolni kell azzal, hogy bármi bekövetkezhet.