Testvérek! Ti hogyan osztjátok/osztottátok be magatok között a munkát, ha pl. nyáron listát írtak a szüleitek, hogy mit kell megcsinálnotok?

Jajj, hát erre vagy egy zseniális módszer, anno tesómmal fejlesztettük ki. Annyi a lényege az egésznek, hogy az egyikőtök a listán lévő dolgokat 2 felé osztja, a másik pedig választ a két kupacból. Így aki oszt igyekszik tökéletesen pontosan elosztani, hogy egyik kupac se legyen semmivel se több a másiknál. Másik nap megcserélitek, és az oszt, aki előző nap választott:):)

mi úgy, hogy mindenki a maga szobáját tette rendbe, ha az meg volt akkor közösen a konyha, ő mosogatott és törölgetett én felmostam mindenhol, majd közösen teregetünk ki,közösen pakoltuk el. Kb. így ment, elég gyorsan végeztünk mindig, mert siettünk, hogy utána el tudjunk menni csavarogni. Veszekedni nem voltértelme, mert úgy is nekünk kellett megcsinálni.

Mi úgy osztottuk el a házimunkát, hogy amit én nem szeretek, azt megcsinálja a testvérem. Illetve tételesen elosztottuk egymás közt pl én csinálom a porszívózást, felmosást, ő mosogat stb. Szeretünk gyorsan túl lenni rajta, és inkább bevállalok többet. De nálunk is ment régen a veszekedés, de azóta már felnőttünk.

jó nektek, hogy ilyen jól megy a munkamegosztás! nálunk a kedves testvérem nem csinál semmit! szó szerint! még maga után sem teszi el a tányért, nemhogy valamiben segítene...

Nálunk édesanyám osztotta: egyik héten én mosogattam és raktam rendbe a konyhát, a tesóm takarított. A következő héten cseréltünk.

Mi nem veszekedtünk rajta. Mindig az csinálta, akinek kedve volt hozzá. Ha egyikünknek se volt kedve, akkor rendszerint én csináltam, mert testvérem fiú és fiatalabb is nálam.

Elosztottuk nagyjából igazságosan. Legközelebb pedig cseréltünk, így senki sem panaszkodhatott.

Már régen voltam "gyerek", akinek a tesójával kell osztozkodni a szülők által testált munkák fölött. Én mindig úgy csináltam annak idején, hogy mivel én vagyok az idősebb és a fiú, a tesóm meg a húgom, hogy a fizikailag igénybevevőbb, férfiasabb munkákat vállaltam be és igyekeztem egy picivel többet bevállalni, megőrizvén a férfiúi lovagiasságot, hogy a kishúgomnak legyen kire "felnéznie".