Mennyire normális, hogy a barátom heti rendszerességgel látogatja a terhes nővérét/most az utolsó héten már többször is/, úgy, hogy már sokszor a velem való találkozást is le kell mondania?

"talán még a szerelemnél is nagyobb"

- annál nincs nagyobb

"bár nagyon szeret,de hogy "én beszéltem be neki,hogy szakítania kell,pedig ő nem tette volna ezt,de mostmár nekem hagy igazat","

-ez innen kívülről a valódi töréspontnak látszik...

már ahogy a kérdést feltetted,azon is sejtettük

és írták is sokan: ezzel a megnem értéseddel ártasz

a féltékenység széttöri a szerelmet

biztosabban mint a "megcsalás",

ami túlléphet, észreveheti, hogy kár volt

"Mi törjük el, repesztjük ketté,

mi egyedül és mi magunk

azt, ami egy és oszthatatlan." (Pilinszky)

Csak azért írok, hogy ne az utolsó hozzászólóé legyen a végső szó: a srác elhanyagolja a barátnőjét, sms-ben szakít, "ő nem tette volna meg, de a lány erőltette" (ez milyen hülyeség?) - tök átlátszó az egész. Ez egy szemét, gerinctelen elintézési mód. Nem az elszenvedő felet kellene leckéztetni.

Kérdezőnek: remény mindig van, de szabj határokat. ne engedd, hogy porba taposson. Az én kapcsolatom se piskóta, és innen mondom. Ha el is döntjük a szívünk mélyén, hogy szeretnénk megbocsátani, visszafogadni, újrakezdeni, stb., akkor is kifelé mutassunk méltóságot, tartást, és ne éreztessük: bármikor jöhet-mehet.

Hogy vagy most?

Valahol igazad van! Túlzásba nem kellene esnie a barátodnak. A helyes arányt a látogatásban meg kellene látnia és téged nem elhanyagolni, ha szeret. Javaslom, hogy te ne csinálj semmit. Lehet, hogy van abban valami, hogy szüleid miért nem kedvelik a barátodat. Ők már idősebbek és tapasztaltabbak, jobban meglátják, hogy milyen ez a fiú. Ők szeretnek és féltenek attól, hogy ne legyen rossz életed egy ilyen ember mellett, aki már is elhanyagol mert a családja fontosabb neki mint TE.

Próbáld magad valami olyannal lekötni amit szívesen csinálsz. Tudom,hogy ez nagyon nehéz különösen 20 éves korban amikor az ész még nem annyira működik egy kapcsolatban, de egy idő után rájössz - mint ahogy én is - "de jó, hogy nem lettem a felesége", mert csak te moshatsz, főzhetsz, stb. rá, amit meg sem becsül, ráadásul még ekkor is eljár - ürügyet kitalálva - ki tudja hova?

Légy türelmes, légy okos és nyugodt, mert a jó Isten (ha bízol benne) mindent a Te javadra el fog rendezni.

Azokra pedig ne hallgassál akik azt mondják, hogy önző vagy, hogy nyafogsz. Az pedig természetes, hogy ha az ember szeret valakit azt mindég maga mellett szeretné tudni.

Végezetül a Bibliából:

"Hagyd az Úrra utadat,

bízzál benne, ne aggodalmaskodj,

mert ő munkálkodik."

(Zsoltárok 37:5 )

Megtalálható még:

(János 10:4; 2.Kor 9: 6-15; Zsoltárok 104:10-30;

1.Mózes 1:26-28,31)

Mit jelent az Úrra hagyatkozni?

Alávetni magunkat más akaratának, lemondani a döntés felelősségéről, ugrani az ismeretlenbe?

Nem ismeretlen és nem személytelen erőknek kell kiszolgáltatni magunkat,

hiszen Isten megmutatta legmélyebb valóságát Jézusban.

Ez az igevers arra bátorít bennünket, hogy az aki értünk Életét is odaadni kész volt, a Szeretetre bízzuk utunkat-életünket, Jézus Krisztusra aki hív, aki vár, aki meggyógyít és aki segít. BIZZÁL BENNE!

Ha nincs Bibliád szerezz be egyet, Károly Gáspár fordításában.

Sok szeretettel ölellek és együtt érzek Veled!