Az alábbi anyagi helyzetben, az alábbi családi háttérrel és párkapcsolattal kapcsolatban mit tennél a helyemben?

A családi hátterem elég elkeserítő.

Anyám az utóbbi 13 évben 3 évet dolgozott, nem azért mert nincs munka, hanem mert neki folyton kifogásai vannak mindenféle munkával kapcsolatban, mindig megmagyarázza hogy melyik miért nem jó, pedig 10 percre lenne akármelyik munkahely. Folyton hallgatni kell a panaszkodásait, hogy milyen jó lenne ha tudna magának venni ruhákat, ha több pénz lenne és nyaralni mehetnének, ha tudna a lakásba venni új kanapét stb amire szüksége lenne, mert mindenünk már 20 éves kopott vacak. Mondom neki, hogy menjen dolgozni és megveheti ezeket a dolgokat, de e helyett inkább itthon ül és panaszkodik. A háztartást is csak nagy panaszkodások közepette látja el, főzni is elég ritkán főz, kb heti 2x.

Apám dolgozik, de az utóbbi 10 évben alkoholista lett, rengeteg pénzt elkölt a h*lyeségire, egyáltalán nem célja az, hogy valamire gyűjtsenek, hogy lecseréljenek valamit, pedig apám fizetéséből viszonylag jól élhetnénk. Apám lesz*rja a gyerekeit, engem is meg a tesómat is. Azt sem tudja hova járunk iskolába, nem érdekli semmi, heti 3-4x totálrészeg, üvöltözik az egész családdal, kezelhetetlen, nagyon elkeserítő hogy ilyen apám van. A részletekbe nem mennék bele, de anyámnak és apámnak is vannak borzalmas szokásai.

Testvérem is kezelhetetlen, anyám nagyon elengedi. Én probáltam már sokszor összeszedni a családt, mindenkivel beszélgetni hogy mit hogy kellene, de mindenki csak saját magával foglalkozik, senkit nem érdekel a másik. Anyámnak nagy elvárásai vannak velem szemben, pl ha majd dolgozni fogok, akkor gyűjtsek neki pénzt arra, hogy újíthasson a házunkon! Vigyem őket nyaralni, mármint anyámat meg tesómat. Anyám, sőt apám sem gondolt még soha arra, hogy egyszer majd talán megházasodom, és eszük ágában sincs, hogy esetleg valamivel hozzájáruljanak a kezdődő külön életemhez. Még csak egy tányérszettet sem vennének sőt semmit. :(

Én is élem a saját életemet, itthon ugyan, de próbálok suli mellett annyi pénzt keresni, hogy a saját kiadásaimat fedezni tudjam, ami elég sok :S

Barátom elég tehetős, de ugyanakkor zsugori is. Ő is még otthon él a szüleivel, 30 éves létére soha semmibe nem ad bele otthon egy ft-ot sem, még a kenyér árát is elkéri ha ő megy a boltba. Megszállottan gyűjtött eddig kocsira, megvette. Most pedig 3 éve megszállottan gyűjt lakásra, felét már megszerezte. Sok köztünk a korkülönbség, de mindig azt hallgatom, hogy én nem gyűjtök a lakásra. Mindig azt mondja, hogy spóroljak, pedig igy is spórolok. Mondtam neki ha majd vége a sulinak és lesz fix munkahelyem fix fizuval akkor majd megveszem azt ami kell. (pl szőnyeg, bútor, étkészlet, minden ami apránként kell) A minap tett egy olyan kijelentést, hogy ő már gyűjtött eleget, mostmár én jövök. És hogy neki nagy elvárásai lesznek velem szemben ha összeköltözünk, ugyanis ő gyűjtött egy házra, én pedig majd legyek mindig vele készséges. Nekem már az a felállás sem tetszik, hogy költsek a házára, miközben együtt vagyunk már 5.5 éve és még csak eszébe sem jutott hogy esetleg eljegyezzen!

Mit tennétek a helyemben?