Hogyan mehetnénk végre külön a szülőktől? Fiatalok vagyunk még hozzá?
A párom 25 éves,én 22 éves lány. 5 éve vagyunk együtt,fél éve együtt is élünk,de a párom szüleinél.
Itt kaptam munkát,ezért költöztem hozzájuk.
Nehezen bírom az itteni körülményeket,a családját.Rendszeres a veszekedés,az egymás piszkálása.Apósjelöltem állandó jelleggel beleköt a dolgokba,velem annyira nem bunkó,de pl: a párommal igen,és ez engem zavar.Pulyának nézi apósjelöltem,és anyósjelöltem is a páromat.
Van egy házuk amit ezelőtt 15 évvel építettek fel a párom falujától 4 km-re a következő faluba,a ház üresen áll,soha nem lakott benne senki.Benne van minden,víz,kazán,ablakok,le van rakva a járólap,fürdő berendezve.Van benne 3 nagy szoba,egy nappali,zuhanyzó,fürdő,spájz,konyha,kazánház...szóval minden ami kell.
Csak be kellene rendezni,és kifestetni kívül belül.
Tavaly nyáron rendbe akarták hozatni a párom szülei nekünk,de mivel ez a hát útkereszteződésben van,így egy körforgalmat akart oda az állam csinálni,így a házat elbontották volna.
De ez a terv véleményem szerint fucsba ment,mert azóta semmit nem hallani erről a dologról.És a párommal én személy szerint szeretnék odaköltözni.
Csak azt nem tudom,hogy mondjam meg neki ezt.Volt már az,hogy mondtam,de lényegében nem mondott rá semmit.
A páromon azt látom,hogy fél a külön élettől,neki jó anyuci szoknyája mellett.Semmire nincs gondja(csekkeket nem kell neki fizetni),és hát alapjából véve még az utolsó feltöltő kártyát is a szülei veszik neki.Jól megy a szülőknek,mondhatni,hogy a faluban nekik megy a legjobban.(mezőgazdaság).Úgy érzem,ha nem lépek,lépünk akkor még 2 év múlva is itt fogunk tartani ahol most.
Eljegyzésünk még nem volt,a párom is azt mondja,hogy míg nem leszünk külön addig nem szeretne eljegyezni,majd csak ha külön mentünk. Ez nem követelőzés,csak élni akarom az életem a nélkül,hogy bárki is beleszólna,mert hiába vagyok itt a pároméknál,nem tudok teljesen otthon lenni,nem csinálom a dolgokat úgy,ahogy valójában én szeretném.
És a kapcsolatom a párom szüleivel sem olyan amilyennek szeretném,elvagyunk,nem veszekszünk,de mégsincs meg a közös hang.
El vagyok keseredve!
22/L
Előző vagyok, még annyival egészíteném ki, hogy tisztázni kell, ki mit akar ettől a kapcsolattól. Mert mi pl. biztosan voltunk és vagyunk benne, hogy együtt képzeljük el az életet. Házasság, gyerek, egyebek. Először azt kell tisztázni, hogy a barátod mennyire gondolja komolyan ezt az egészet. És valahogy ki kell szedni belőle, hogy mitől fél. Fél, hogy még fiatalok vagytok, és idővel szétmentek, és akkor ő ott marad egyedül egy hatalmas házban? Fél, hogy el kell tartanotok magatokat? Nem meri megmondani a szüleinek, hogy a saját lábára szeretne állni? Van valami oka, hogy nem akarja otthagyni a szüleit? (Betegség, vagy ilyesmi). Ezeket a félelmeket meg kell beszélni, bármilyen nehéz is, és utána az a feladatot, hogy mellette állj.
Hozd fel újra, hogy szeretnéd, ha összeköltöznétek. A "Majd" válaszra visszakérdezhetsz, hogy mégis mikor. Vagy mondd azt, hogy "Jó, fél éve múlva jó lesz? Akkor kezdjünk el festőt keresni, aki kifesti a házat". Ebből már elindulhat egy értelmes érvelés, hogy mik az ellenvetései. Ne keseredj el, ez mégiscsak egy komoly döntés. Biztosan neki sem könnyű ez a helyzet. Próbáld meg megérteni az ő álláspontját is. 22/N
Én arra gondolok,hogy tart a szülei válaszától.
Mert én azt látom,hogy még irányítani akarják.
És azon szülők egyike,akik a jót nehezen látják meg.
Talán az édesanyja attól tart,hogy majd le fog fogyni a kicsi fia,nem lesz tudjuk majd magunkat eltartani,stb...
A párom nagymamája 89 éves,múlt héten nagyon rosszul érezte magát,már azt hittük itt a vég neki,erre mostmár sokkal jobban van.
Erre is fogná szerintem,ha elkezdeném felhozni a költözés témát,hogy most van a szüleinek elég gondja.
De tegyük fel,hogy ha a mama még él 2-3 évet,ezt nem lehet tudni.
A szüleim nagyon szeretik a páromat,és ha úgy döntünk,hogy összeköltözünk,nem elleneznék.
A párom és az én szüleim nem egy hullámhosszon vannak.Anyuék modernebb felfogásúak mint az anyósjelölték,és az igazság az,hogy egyszer mikor a szüleim hivatalosak voltak ide a pároméknál disznóvágásra,és mikor már hazamentek,hallottam,hogy anyósom járatja lefelé a szüleimet.
Ezt nem volt jó hallani,azóta nem szívlelem igazán!
Mikor hazamegyek a szüleimhez,nagyon nehezen válok meg újra tőlük,azért mert tudom,hogy itt nem érzem magam jól,és általában mindig sírok,mikor vissza kell jönnöm.
80 km-re lakom így mostmár anyuéktól.
Azért sírok,mert a párom szüleit nem szeretem,és mégis itt kell lennem.Ha már külön házunk lenne,nem sírnék ha vissza kellene jönni.
Remélem megoldódik a dolog.mert ez így nem fog menni hosszútávon!
Sok boldogságot nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!