Hazaköltözzek-e barátnömmel Svájcból Magyarországra, vagy ne?

Egyetértek a 6.19.-essel.

Gyertek haza néhány hétre,járjátok be az országot,és beszélgessetek az emberekkel. Ne a nagyvállakozókkal,vagy azokkal akik a szállodákban töltik a hétvégeket,hanem azokkal,akik alkalmazottak. Ez idő alatt keressetek munkát magatoknak. A barátnőd akár hosszabb időt is töltsön itthon.

Hamar rájöttök,hogy nincs munkalehetőség,vidéken pedig egyáltalán nincs. Ha van is,legfeljebb 100.000.- Ft-ot kaphat,és a vállalkozók kihasználják az embereket.

Te is nehezen találnál munkát,mert az építőipar és a lakáspiac haldoklik.

Itthon egzisztenciát csak az tud építeni,akinek van komoly indulótőkéje és as megfelelő helyeken kapcsolatai. Még ekkor sem biztos,hogy sikeres lesz a vállalkozása.

Nagyon rosszul járnál,ha otthagynád a biztos megélhetést.

Néhány hónap vagy év múlva még rosszabb lesz a helyzet.

Én megértem a barátnődet, hogy haza akar jönni a családjához. Ha van egy kis félretett tőkétek és szereted őt, akkor gyertek haza. Lehet szidni Magyarországot, de ha beszélsz pár nyelvet és van EU-s iskolád itt is ki lehet fogni olyan állást, amivel jól kereshetsz.

Sokan azt gondolják, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, de a testvérem tapasztalatából mondom, hogy nem mindenkinek jön össze, akkor sem, ha okos és nagyon akar dolgozni (anglia).

Én nem mennék innen sehova, mert magyar vagyok és ez a hazám, még ha fellengzősen hangzik is. Elvégeztem pár iskolát és beszélek nyelveket és jó állásom van, amit szorgalmas munkával értem el. Mert nem elég okosnak lenni.

A barátnőd nem "nem bízik benned" csak hiányzik neki a családja, ettől még szerethet. Lehet, hogy őt nem fogadták be úgy, mint téged és mindig idegennek fogja érezni magát.

Mink Németországban lakunk 6 éve....Anyósóm után jöttünk ki.

Èn is haza mennék,mert nekem itt nincsen senkim....A gyerekeken kívül.Mindenki messze segítség nincsen.A legküzelebbi rokon 65 kmre lakik,a családom pedig 1000kmre.

CSak otthon a megélhetés...Mink egy kisfaluból jövünk...Ott semmi kilátás a jövöbe.i´gy maradunk itt,mivel nincsen annyi megspórolt pénzünk,hogy otthon máshol kezdjünk új életet.

Szerintem ti is maradjatok ahol vagytok.Viszont a barátnödet küldd haza kicsit szabadságra,hagy örüljön.....

Én a helyedben akkor sem jönnék haza, ha itthon dolgozhatnál egy magyar cégnek a kinti fizetésnek megfelelő összegért (tehát ha ugyanannyit keresnél itthon mint kint), ugyanis szerintem az országban nem lehet tervezni, hiányzik a jogbiztonság.

A magánnyugdíjpénztári vagyon ellopása óta úgy érzem, hogy egy tollvonással bármit elvehetnek - ingatlant, megtakarítást, bármit.

Én jelenleg jól élek magyarországon, a családunk (feleségem gyeden + van egy 2 éves kisfiam) havi bevétele 5-600 ezer Ft, mégis szinte félek itthon lakni.

Látom hogy csökken a fizetőképes kereslet, romlik a közbiztonság és a kormányzati döntések is elbizonytalanítanak.

Én pl szívesebben élnék Svájban egy ottani átlagszinvonalon, mint itthon egy átlag felettin.

Szerintem ne gyere haza, inkább találj új társat odakint.

Szia!

Hát, nem könnyű döntés. Személy szerint azt mondom neked, maradjatok kint. Itthon semmi lehetőség sincsen. Én is innen el szeretnék menni. Pályakezdő cukrász vagyok, sehova nem kellek. Most mint éttermi cukrászként dolgozom keményen nem sok pénzért. Párom chef, jobban keres, mint az átlag, de idegileg is jobban meg van terhelve. Mi is szeretnénk lakást (házról még álmodozni se lehet), családot, de elnézve az anyagiakat s az itthoni lehetőségeket... Semmi sincsen. Lehet, hogy valakinek sikerül itthon is boldogulnia. De 100-ból talán egynek. S tény és való, az ország haldoklik. S nem úgy fest, hogy jobb lesz. Csak bele kell kicsit kukkantani a politikai életbe. Katasztrófa...

A barátnőd is megérthetné ezt a helyzetet. Mert az egy dolog, hogy nem fontos neki az anyagi jólét.. Még.

Még elég mély kátyúban van az ország szekere, de nem hiszem, hogy teljesen lehetetlen lenne a boldogulás. Sok pozitív példát is látok, de persze érdemes lenne tájékozódni a családtagoktól, rokonoktól, ismerősöktől.

Egyébként egy kollégám ismerőse most költözött haza az USA-ból. Jó állása volt, szépen keresett, de minden ide köti, itt van otthon. Kint úgy érezte magát, mint a hajótörött a tenger közepén. Hiába beszéli a helyiekkel egy szinten az angolt, mindig idegennek érezte magát. Úgy fogalmazott, hogy embertelen körülmény, ha valakinek a saját kultúrájától távol kell élnie. Persze néhány évet azért ki lehet bírni.