Régen is jártak el a szülők gyerek nélkül szórakozni, kikapcsolódni?

Én 32/N vagyok és az én szüleim jártak el néha nélkülem szórakozni kiskoromban. Nem volt ez mindennapos, de néha elmentek moziba, sőt azt hiszem, egyszer még disco-ba is. :) Apukám eljárt még vállalati bulikra néha. Ezek ritka alkalmak voltak azért. A nagyszülők közel laktak, ilyenkor ők vigyáztak rám, szerettem is velük lenni.

Én valószínűleg nem járhatok majd el, ha lesz gyerekem, mert senki nincs, aki tudna segíteni, aki tudna rá vigyázni, sajnos az én szüleim messze laknak.

A nagyszüleim a '40-es, '50-es években voltak fiatalok. A nagynéném '53-ban született (a nagyszüleim ekkor 27 évesek voltak), édesanyám pedig '55-ben (mamáék ekkor 29 évesek). Anyukám mesélte, hogy - mivel kis helyen laktak, ahol nagyon sok volt a velük egyidős gyerek, ezért - a nagyszüleim gyakran eljártak bálba, vagy este egymáshoz kártyázni, beszélgetni, szilveszterkor szintén ünnepelni, addig pedig vagy ketten voltak otthon (anyukám és a nagynéném), vagy áthívták azokat a barátnőiket, osztálytársaikat, akiknek a szüleikkel voltak a nagyszüleim. Természetesen ekkor már 10-12 évesek voltak.

Tehát a kérdésre válaszolva: igen, elmentek a gyerekek nélkül is szórakozni az '50-es, '60-as években.

Anyukám a '70-es években volt fiatal (huszonéves), ő pedig teljesen ellentéte a nagymamámnak. Szóval a vélemények megoszlóak, mert ki így, ki úgy élt akkor is és most is.

Hála a jó Istennek mentek! Nem érezték úgy (ahogy sokan a szüleidhez hasonlóan), hogy ha gyerek van, megáll az élet, üssük agyon magunkat, ki ne mozduljunk soha többé kettesben! Ezt nem úgy kell elképzelni,hogy mindig otthon hagytak bennünket. Nem, sokszor vittek és a barátai gyerekeivel játszottunk, de voltak felnőtt bulik (havonta, kéthavonta), ahova csak a szülők mentek. Mi pedig imádtunk a nagyiéknál, mert a fenekünk ki volt nyalva!:) Mi pedig alapból a menős életmódot szoktuk meg, amit szerettünk. De volt olyan is,hogy csak felnőttek elmentek 4 napra Erdélybe, mi pedig a mamánál maradtunk. Aztán meg elmentünk együtt is nyaralni két hétre a tengerpartra. Mindenki örült. Mamáék mert megkaphattak, mi mert imádtunk náluk, anyuék pedig ki tudtak szabadulni, pár napig "nem voltak" szülők, csak felnőttek!

Mi most várjuk az első babánkat és hasonlóan fogjuk nevelni. Eleve nagy társasági életet élünk, állandóan megyünk, vagy jönnek. Ha eléri a gyerek azt a kort,hogy nyugodt szívvel otthagyhatom egy-két napra a szüleimnél, vagy anyósoméknál, akkor egy-egy hosszúhétvégére elmegyünk a párommal. Meg nyilván közösen is megyünk!

28/N