Lennetek Haztartasbeli?

Szia! Nekem két gyermekem van, hároméves lesz a jövő hónapban a nagyobb, 10 hós a kicsi. Mielőtt ők megszülettek, rengeteg mindent csináltam. Több diplomám, képesítésem van, dolgoztam, versenyszerűen sportoltam, állandóan pezsgett körülöttem az élet, mindig csináltam valamit, mindig épp mentem valahová, mindig voltak terveim, szóval pontosan olyan voltam, amit a kérdésedben felvázoltál.

Amikor megszületett a lányom, majd a fiam, úgymond "visszavonultam". De ezt nem kell szó szerint érteni, nem kell úgy értelmezni, hogy innentől már csak a játszótérre járok, meg mosogatok. Mert nagyon nem. Más lett az életem - én hiszem és őszintén úgy is érzem, hogy szebb, teljesebb.

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a férje elég jól keres ahhoz, hogy otthon maradhassanak. Ez számomra annyit jelent, hogy nem kell hajnalban kelnem, böcsibe dobni a gyerekeket és egész napon át a főnök utasításainak ugrálni, hogy utána rohanhassak ismét a bölcsibe a kölkökért, essek neki otthon a házimunkának és este 10 körül hullafáradtan dőljek bele az ágyba.

Milyen az életem? Hajnalban kelek, mert a kisebb gyerekem is akkor ébred, a nagyobb még alszik, a párom is alszik, s amíg a kicsi eljátszik körülöttem, én kényelmesen kávézom, olvasgatok, filmet nézek, netezek, stb. A kicsi visszaalszik hét körül legkésőbb, így ha kedvem van, elmegyek egyet görkorizni, kocogni, biciklizni, mert a párom még itthon van, ha felébrednének a gyerekek, nincsenek egyedül, nem kell aggódnom - vagyis ezek a reggeli órák az enyémek és élvezem is őket.

A férjem kb. 9 körül megy be dolgozni (van hogy előbb, de előfordul, hogy később), bár vannak olyan napok is szép számmal, amikor az ország, vagy épp a világ másik végén van, de ezt már megszoktuk, ilyen a munkája.

Mi kényelmesen megreggelizünk a gyerekekkel, ha van intézni- vagy vásárolnivaló, azt megcsináljuk, hazajövünk, s amíg a kicsi alszik, a nagyobb meg mesét néz vagy játszik, összedobom az ebédet, meg gyorsan rendet rakok mindenütt.

Délutánonként mindenfelé mászkálunk - játszótérre megyünk (barátnőmmel egyszerre szültünk, ő is otthon van a két gyerekkel, gyakran találkozunk) és amíg a gyerekek játszanak, mi jókat beszélgetünk. Vagy elmegyünk egymáshoz. Vásárolgatunk. Vagy amihez épp kedvünk van. Ha a párom korán haza tud jönni, közös programot csinálunk - ebben a jó időben strandra megyünk, vagy sétálunk, fagyizunk, elmegyünk ide-oda, barátokhoz, ilyesmi. Vagy csak a kertben vagyunk, medencézünk, játszunk a gyerekekkel, este, ha leraktuk a gyerekeket, kiülünk sütögetni, beszélgetni, akár megiszunk egy fél pohár bort beszélgetve, vagy millió egyéb dolog.

Hétvégén sokszor kirándulunk, vasárnaponként általában a szüleimnél ebédelünk, akkor amíg délután a nagyszülők foglalkoznak a gyerekekkel, mi kettesben is lehetünk egy kicsit.

A baráti társaságunk hozzánk hasonló korú párokból áll, akiknél szintén vannak gyerekek - ez nem akadály, hanem éppen előny, hiszen amíg mi jókat beszélgetünk, addig a gyerekek egymással eljátszanak.

Nem érzem háztartásbelinek magam, legalábbis nem rossz értelemben. Egyszerűen csak megvan a lehetőségem, hogy kényelmesen megcsináljak mindent, amit a háztartásban kell, s emellett bőven legyen időm a gyerekeimre, a férjemre, sőt, önmagamra is. Nekem ugyan senki meg nem magyarázza, hogy azelőtt jobb vagy könnyebb volt az életem - nem volt az. Most is pörgök, ezer programunk van, ezer dolgot csinálok, jól érzem magam a bőrömben.

Hogy a kérdésre válaszoljak: nem bántam meg semmit, sőt, kifejezetten jól érzem magam a bőrömben, boldog vagyok. Szeretnénk még több gyereket, a legszebb dolog az anyaság, ráadásul nem kell miatta semmit feladnom, azt teszem, ami jólesik, csak saját magamnak és családomnak kell "megfelelnem", nekem nagyon jó így. Sose értettem azokat a nőket, akik panaszkodnak, hogy gyerek mellett szalad a ház, nincs idő semmire - ha valóban így van, akkor valamit nagyon rosszul csinálnak. Nekem ne mondja senki, hogy munka után család plusz házimunka könnyebb vagy jobb, mint gyorsan letudni az itthoni kötelességeket és csinálni, ami jólesik! Itt persze nem azokra gondolok, akiknél nincs választás, mert a pénz miatt menni kell vissza dolgozni, hiszen nekik nincs választási lehetőségük sajnos.

Itthon vagyok, láthatom, hogyan fejlődnek napról-napra a gyerekeim, egyetlen csodás pillanatról sem maradok le, ugyanakkor van idő a páromra, magamra, hobbijaimra - szerintem ennél jobb nem is lehetne, mint hogy itthon maradhattam. Az itthonlét nem egyenlő a bezártsággal. Sőt. Most nyílt ki a világ igazán.

Húúú.

Veszélyeztetett terhes voltam már a 8. héten kiírt a doki. Most megyek nyár végén vissza dolgozni, a kicsim 2 éves bölcsibe megy.

Már alig várom :D Bár nem slamposodtam, de a napi 3-4 óra alvás és a 24 órás ügyelet kissé az agyamra ment. Imádom a munkám s bár más munkakörbe kerülök (ami miatt neheztelek kissé, de inkább kihívásnak tekintem) nem hiszem, hogy valaha tudatosan vállalnám a háztartásbeli szerepét.

1. pörgős és önálló személy vagyok, kell a munkahely, kell hogy hasznosnak érezzem magam nem csak a családom irányába

2. 24 óra egy duracell típusú gyerekkel szívás és néha már "felmondok" annyira ki tudok készülni az állandó "dedós" életviteltől

3. nem akarok függeni a férjemtől aki ki tudja mikor lép le, mert elege van a családból, mert stresszes, fiatalabbra izgalmasabbra vágyik, vagy szimplán hülye :)

Szó se róla imádom a gyerekem, de most már sok :) Neki kell a gyerektársaság(az egész családban nincs több kicsi és senki rokon nem is akar vállalni), nekem pedig a meló.

Főleg, hogy ne csak azt hallgassam, amit a férfiak többsége sajnos hajlamos hangoztatni. (Csak itthon mereszted a seggged, a gyereknevelés és a házimunka nem fáraszthat ki, mert itthon vagy akkor döglesz amikor akarsz az nem munka, bezzeg én napi 8 órát melózok...bla bla bla)na ja de azon kívül semmit nem csinál csak a szája jár.

8.08. vagyok. .-9 12.16-os, köszönöm a kedves sorokat, jólestek! Kívánom neked, hogy úgy alakuljon az életetek, hogy te is hasonlóképp élhess, mint én.

Tudom, hogy sokan irigyelnek, ebből fakadóan nagyon sokszor kapok rosszindulatú megjegyzéseket itt ezen az oldalon is - nem nagyon érdekel, inkább száz irigy, mint egy szánó, ahogy a mondás tartja....

Egyébként meg igenis nagyon élvezem az életemet és el nem cserélném semmiért - szeretem a férjemet, imádom a gyerekeimet, szeretnék még legalább 2 picurt, nem félek a jövőtől, nem azért, mert azt gondolom, hogy örök a békának a tó, nálunk is fordulhat a kocka anyagilag is, de bízom magunkban, tudom, hogy képesek vagyunk a nulláról is felépíteni újra mindent, ha kell... Addig meg élek boldogan, ma délelőtt pl. elmentünk sétálni a gyerekekkel, a kicsi bealudt a babakocsiban, így leültünk egy árnyas kávézó teraszára, amíg a törpe aludt, addig a nagyobbal fagyiztunk, beszélgettünk, jöttek ismerősök, dobtunk apának egy sms-t, hogy két szőke nő várja randira a kávézóban, jött is pár percen belül, két tárgyalás között pont tudott egy félórát szakítani ránk, jó volt... a lányom még arra is rávette az apját, hogy jöjjön haza korábban, és menjünk ki a strandra.

Szóval most épp mesét néznek, mindjárt kész az ebéd, eszünk, még egy kicsit dobozolok (költözünk, ugye) aztán irány a strand. :-)

Ja, 8.18-nak akartam még reagálni: nem unatokozom valóban, de nem esik nehezemre sokat írni, kb. olyan sebességgel írok, mint az élőbeszéd - gépírást is tanultam a gimiben. :-)

Bocsánat, ha bárkit ismételnék, de képtelen voltam ezt mind visszaolvasni. Volt Magyarországon egy időszak, amikor 6 hét volt a szülési szabadság, az anyáknak VISSZA KELLETT menni a dolgozni. Aztán a törvényhozók pár év múlva döbbenten tapasztalták, hogy ez a generáció inkább beteges, szocializációra kevésbé képes, iskolai, párkapcsolati problémák kezdenek kialakulni, mivel NINCs szülői példa, és mivel az első két évben kiemelkedő fontosságú, minden kutatás szerint az anyával történő kapcsolat, mert a gyerek testi-szellemi fejlődését, értékrendjét, a világban való biztonságtudatát ez az időszak alapozza meg. később ezen nem lehet segíteni....EKKOR találták ki a 3 éves GYEST ijedtükben, ami később ha jól emlékszem 2 év lett egy időre, aztán lett 3, súlyosan fogyatékos gyermeknél, ikreknél dupla.

Tudomásul kellen venni, hogy a következő generációért felelős az, aki gyermeket vállal. Legtöbbször az anyagi okok az, ami visszakényszeríti az édesanyákat, mert akinek van némi fantáziája, az el tudja magát foglalni gyereknevelés mellett is értelmesen,aki pedig azért elslamposodik, mert nem jár munkahelyre, az nem csak önmagával szemben igénytelen, hanem a férjével szemben is...én alapvetően azokkal a férfiakkal értek egyet, akik sérelmezik, hogy elvették a 60 kilós szende leányzót, aki szülés után 85 marad tartósan,ki se mozdul, nem is igyekszik tenni a testi-lelki elslamposodás ellen (szerencsére ez azért kevés esetben van így), mert az anyasággal helyettesíti korábban vállalt nőiségét.

NEM hiszem azt sem, hogy a munkahelyk 90 %-a pörgős lenne, sokal inkább monoton, a férfiaknak kellene annyi pénzt adni, hogy anőknek ne legyen KÉNYSZER dolgozni, és akkor mindenki eldöntheti.

Az is statisztikai tény (a Magtartástudományi Intézet felmérése), hogy a 20 magyar fiatal pár 25 babát szeretne, a Franciáknál 23-t mondanak, de míg az ott meg is születik, nálunk 18, mert olyanok a szabályozók, hogy nem éri meg, saját életszínvonala kockáztatása nálkül gyermeket vállalni, sőt anyagilag rosszabb helyzetbe kerül, a jó munkahelye veszélybe kerül (gyes után visszaveszik, mert kötelező, majd leépítik). Franciaosrzágban épp fordítva van: megéri gyermeket vállalni és otthon maradni, mert olyan plusz juttatások, kedvezmények vannak, mert különböző programokba lehet becsatlakozni kedvezményesen, mert ott, vagy pl. a németeknél angoloknál felismerták, hogy ajövendő generációnál jobb befektetés nem létezik! A gyerekeik is egészen más értékrenddel nőnek fel, mert nem a bilin ülteti őket egy vadidegen, ha sír, hanem foglalkoznak vele, érzelmileg, szociálisan az a személy, aki a legközelebb áll hozzá. Az anyasg vállalás pedig természetes biológiai, hormonális változás, egy bizonyos koron túl a párkapcsolatban élő de gyermektelen nők előbb öregszenek, és 5x nagyobb valószínűséggel kapnak meg bizonyos (főleg női szaporítószervekkel kapcsolatos), elsősorban rákos megbetegedéseket.

Ehhez természetesen sokal több felvilágosító munkára lenne szükség, mint amit az állam magára vállal, mert valamilyen oknál fogva nálunk pont ellenkező folyamat zajlik.

8.08. vagyok megint, a 13.14-gyel teljes mértékben egyetértek!

Valaki írta feljebb, hogy nem lehet biztos benne, hogy a férje vele maradna és nem vágná a képébe, hogy nem dolgozik... Nos, én teljesen biztos vagyok abban, hogy a férjem velem marad. Ennek több oka is van:

1. Mindkettőnknek azonos az értékrendje, ebben pedig benne van, hogy a házasságok holtomiglan-holtodiglan köttetnek és ugyan rengeteget kell tenni érte az évek folyamán, de megéri, önmagunk és gyermekeink boldogsága miatt is

2. Két év alatt két gyereket szültem, a méretem pedig ugyanolyan, mint amikor megismerkedtünk - ez lehet genetikailag szerencse dolga is, de nem is hagytam el magam soha, figyelek arra is, hogy amikor a párom hazaér, ne egy leharcolt nőt találjon, hanem egy NŐT, kívánatosat, szépet, jó kedélyűt és vele együtt boldog, kiegyensúlyozott gyerekeket és nem utólsósorban meleg vacsorát, friss süteményt (a férfiak szíve és gyomra közötti kapcsolat, ugye :DDD)

3. Az én gyerekeim is ébrednek 5-6-szor is éjjel, ehhez hozzá lehet szokni, meg amikor ők napközben alszanak, akkor lehet velük együtt pihenni

4. A hosszan tartó jó kapcsolat titkát a buddhista filozófiában nagyon frappánsan megfogalmazták: szeressetek dolgokat közösen. Vagyis: legyenek dolgok, amiket együtt jó csinálni, s ezeket rendszeresen iktassuk is be az életünkbe, mert nagyon fontos!

5. Mindketten rendkívül fontosnak érezzük, hogy gyerekeink azt az útravalót kapják, amit megérdemelnek - nem anyagiakban, hanem odafigyelésben, törődésben, szeretetben - ezt pedig legelsősorban az édesanya adhatja meg otthon nekik!