Kinek mennyit szokott segíteni a párja a háztartásban? Otthoni munkákra gondolok. Hogy osztjátok meg a feladatokat, illetve egyáltalán megosztjátok-e?

Én egy férj vagyok :)

A nejem gyesen van.

- Hétköznap: Én 5-kor érek haza. 5 után átveszem a gyermeket, ő tud főzni, mosogatni, mosni, én fürdetem, etetem stb. a lányom.

- Hétvégén: Én az udvart/garázst stb. rendezem, a szombaton a nejem főz. Eközben a kislányom (2 éves) kinnvan velem, minden érdekli! Igaz, kicsit lassabban megy a meló így, mert minden érdekli, beleáll a számba :)

Sajnálom azokat a nőket, akiknek a férje nem segít semmit, ismerek olyat. Hazamegy a fickó, bedöglik az ágyba, a nő meg megszakad, a férjnek a kaját beviszi a szobába stb., mint egy cseléd. Én sosem gondoltam azt, hogy "baze, én vagyok a pénzkereső, neked kuss". Amit keresek, abszolút közös, sőt, a nejem ossza be a pénzt.

szia,

az én férjem sokat dolgozik és nekem az bőven elég, (mindkettőnk második házassága)hogy hazajön 17 órakor. Nekem nem kell segítenie, szerintem a nők feladata a háztartás vezetése és szerintem nem segítés az, ha csinál valamit, hanem magáért is csinálja. Szerintem fontosabb, hogy munka után a gyerekkel foglalkozik, beszélgetünk, közben én csinálom a dolgom, de nekem nem munka hogy a családomat tisztán tartom, hogy rendben legyenek a dolgaink és nem munka a családom elé vacsorát tenni. Igen, jólesik a férjemnek hogy ilyen vagyok, ez ösztönzi, hogy ő is minél többet tegyen a családjáért. Ő megteremti a pénzt ha bármit kiejtek a számon. (ezt soha nem használnám ki) Mindent megtesz azért, hogy normális életet éljünk, nem veszekszünk, mindent meg lehet beszélni vele. Mindenkinek más igénye van, én nem szeretném ha a férjemnek házimunkát kellene végeznie, és ő sem várja el tőlem, hogy összeállítsam a konyhabútort, hogy fát vágjak a fűtéshez, nem kell sódert lapátolnom, stb. Szerintem minden embernek más a teherbírása és azért alakulnak ki ilyen kérdések. Az első férjem felrakott lábakkal feküdt esténként, de én nem aggódtam ezen, nem zavart, de mivel egyébként nem érdekelte, hogy 3 állásom van és a gyerek gyógyszereit alig tudom kifizetni, ezért én elváltam. Nem hiszek abban, hogy valakinek elmondom azt, hogy segítségre van szükségem ebben ebben és ebben, hogy ha ezt nem hallja meg, nem kell vele együtt élni. Ennyi. Az élet rövid ahhoz, hogy ilyenen rágjuk magunkat. Nem tudnám elképzelni az életem, hogy nap mint nap azon gondolkodjam, másoknál mi hogy működik és nálunk meg mi miért nem. Ha azt szeretnéd, hogy megcsináljon valamit mond meg neki, hogy csinálja meg legyen szives. Ha megcsinálja jó, ha nem akkor némi tisztelet hiánya mutatkozik a kapcsolatotokban.

Persze nem kell egyetérteni azzal, amit én írtam, ez az én életem. Sajnos az élet ennél sokkal nagyobb keresztet rakott a hátamra, talán azért bírom jobban a terhelést.

Sok sikert a beszélgetéshez.

Már elég jól leírták - pár dolog még:

- azt ne várd el tőle, hogy mindig "vegye észre" a munkát. Nem nagyon fogja. És tényleg nem "segítenie" kell: hanem részt vennie. Beszéljétek meg, milyen munkák vannak (az aprókat is!) - és nagyjából osszátok el. Ha lehet, kössétek fix időhöz is ezeket (takarítás minden kedden).

Ha szükséges (pl. elfelejti), akkor figyelmeztesd, ha éppen munkája lenne. Nem megrovóan, hanem segítően.

Ha pedig azt mondja, hogy ő rengeteget dolgozik az állásában - veled mi a helyzet? Csak ő "dolgozik"?

Hoztam a másik oldalt.:)

Az én emberem mindent megcsinál, mindenben segít (mosás vasalás kilőve, ezek a gépek megfejthetetlenül misztikusak számára).

Bár NE tenné!

Ugyanis a szemét kivitelénél sóhajtozik, a mosogatást akkora robajjal csinálja, hogy azt hinni, törik minden, ha főz, full koszos a padló, és az a baj, hogy a sok melóval előállított étel után mosogatni kell, a barkácsdolgoknál szintén sóhajok, 10 percen belül cifra káromkodás- utálja az ilyesmit. A kerti munkáknál pedig már lüktet az ér a fejében, ha belebotlik egy vérszomjas rózsába, akire az Ég minden átkát rászóra... Félek, előbb-utóbb gutaütést kap, ha mondjuk ráesik egy tollpihe váratlanul a vállára.

..de ezt már nem várom meg, viszont amíg el nem költözöm (még nem tudja), a távollétében megcsinálok mindent de mindent, a szitkozódásmentes napom érdekében megéri.

Sok sikert a beszélgetéshez neked, Kedves Kérdező, kívánom, járj több sikerrel, mint én!

12:37-es vagyok, azt azért hozzá teszem: kérés nélkül teszi mindezt, sőt kérésem ellenére. Ha mindent megcsinálok akkor is keres magának valami olyan foglalatosságot, amin dühöngeni lehet. Egy éve már volt egy kisebb infarktusa, miután negyedszer is kiesett egy kerti ketyere kereke a helyéről. Valamint épp két hete vágta be ököllel az egyik üvegajtót a szekrényen, mert a sarkába beverte a fejét- két pohár elmosása közben.

Szóval, minden realatív- én spec örülök, ha nem segít, sőt ha nincs itthon, annak még jobban.

Nem semmi válaszok, ahogy így végigolvastam! Nálunk a párom, ha el nem felejti, szerda reggelenként kihúzza az utcára a kukát, mert olyankor viszik el a szemetet. De sokszor elfelejti. Ha megkérem, hogy hozzon ezt-azt a boltból és felírom neki, akkor zokszó nélkül hoz. Nem takarít, nem mosogat, pláne nem mos, örülök, ha a levetett ruhájával eltalál a szennyeskosárig. A lányunkat (8 hós) ha megkérem, tisztába teszi, illetve este néha ő adja rá a pizsamát. Ja, a fürdővizet is megereszti, amikor még a szobában fürdettünk, akkor behozta. Nagyjából ennyi.

Kertészkedni hajlandó, mert azt szereti, de pl. fejvesztés terhe mellett se nyír füvet. Magától semmit nem segít, de igazából nagyon nem is bánt a dolog. Elfogadtam, hogy ő a kereső a családban (mondjuk ez se teljesen igaz, mert jó fizuval mentem el szülni, családival együtt megvan a száz) de végülis én vagyok itthon, ellátom a háztartást. Reggel én gyújtok be, ő meg a kicsi már melegben kelnek, viszem a páromnak ágyba a kávét, mert irtó nehezére esik reggel felkelni. Nekem nem gond, én simán ébredek 5 után. Belefér a napomba a házimunka, a kicsi lány, meg még sok egyéb. Épp ezért nem is várom el, hogy segítsen.