Mi a jobb, ha valaki sose ismerte az apját, vagy ha 13 éves korában meghal?
Egyik haverom úgy született hogy az anyjának egyéjszakás kalandja volt, soha nem is látta utána a férfit, szóval a fiú azt se tudja ki az apja.
Az én apukám akkor halt meg mikor 13 éves voltam.
A haverom beszólt nekem hogy örüljek, hogy legalább nekem volt apám és hogy 13 évet együtt tölthettem vele, és nekem mennyivel jobb mint neki.
De én nem így gondolom mert ő azt születése óta megszokta, hogy ketten vannak az anyjával (+ néha vannak rövidebb kapcsolatok de állandó nevelőapja nem volt), és ők boldogan élnek, neki ez a természetes és neki NEM hiányzik az apukája hiszen nincs ami hiányozzon!!
Nekem viszont NAGYON hiányzik apukám, 1 éve halt meg, és még mindig mindenről ő jut eszembe és ez borzalmas, és folyton csak az jár eszemben hogy milyen jó volt mikor még itt volt, mennyit szórakoztunk és ilyen soha többet nem lesz. Még mindig rámjön a bőgés, és bizonyos helyzetekben meg elképzelem mit mondana, vagy mit gondolna (pl megdicsérné a bizimet, vagy tanácsot adna )de ezt már nem teheti meg.
És nem fogja látni milyen gimibe, meg egyetemre megyek, nem fogja tudni hogy vannak-e gyerekeim, meg ilyenek. Meg pl. ha jól szerepelek valahol és jól sportolok, mindig az van bennem hogy apukám hogy örülne most ennek.
Aki soha nem ismerte az apját, annak nincs ez a rengeteg emlék és ezért nincsenek ilyen gondolatai és nem olyan nehéz elviselni. Szerintetek?
14/F
válasza:Itt egyikőtöknek se "jó", de ha már választani kell akkor neked a jobb.
Értékeld azt a 13 évet amit kaptatok együtt!
Attól, hogy neki nincs apukája, szerintem ugyanúgy ábrándozik róla, hogy "mi lenne, ha..."
És a legrosszabb kérdés, ami kínozhatja az embert ez.
válasza: válasza:Te gondolod jól.
viszont neki is nehéz.
Hogy csak egy véletlen az egész élete.
Hisz ha nincs az a kaland akkor ő sem él.
Te mit szólnál ha kiderülne hogy egy balszerencse vagy valaki életében? Elmenne az élettől is a kedved neked pedig ottvan még a szerető édesanyád aki támogat mindenben.
Az ő anyukája pedig lehet hogy nem is akarta őt.
Nehéz eldönteni melyik a nehezebb hiszen ez azon múlik ki hogyan viseli ezeket a dolgokat.
válasza: válasza:A te apukád mindent fog látni rólad, nem kérdés.Látni az érettségid, az egyetemet, a feleséged, a gyerekeid.És beszélj hozzá bárhol, bármikor.
Én a papámnak az érettségire kapott virágaimból, miután elmentek a vendégek kivittem egyet a temetőbe, aztán a diplomámnál már mamának és papának.Mindent fog rólad tudni.Nagyon jó, hogy ennyit is veled lehetett, mert az első 6 év a legfontosabb az szociális fejlődésében, és neked normális családideál van a fejedben.Te tudod, milyen egy jó apa, és te is ilyen leszel.Apukád méltó folytatása vagy, ha nem ismert volna, hogy milyen klassz fia van, nem lett volna értelme az életének, de ő úgy ment el, hogy tudta, hogy mindennek értelme volt, te vagy az ő fő műve amit itthagy.Nem ment el, csak elköltözött.Mindig veled van, és mindent lát.
válasza:ha választanod kéne melyiket választanád?
1. eset: van apád 13 évig, szórakoztok, megdícsér, tanácsot ad, felnevel. Aztán meghal.
2. eset: Nincs apád. nincs aki megdícsér, aki törődik veled, nem fordulhatsz senkihez apai jótanácsért. helyette viszont tudod, hogy egy rohadt g_eci, mert otthagyta az anyádat terhesen, és rá se hederít a fiára. És te ennek a G_ecinek vagy a fia, a génjeitek közösek. Ez aztán a tuti érzés, hogy egy ilyen tróger alaknak vagy a fia.
válasza:Te jó Ég!
Nagyon sajnállak, ez szörnyű! Hidd el idővel enyhülni fog a fájdalmad, tudom ez most nehéz de hidd el, így lesz!
Teljesen egyet értek veled, Neked sokkal nehezebb mint neki, nincs úgy mond mi hiányozzon, nem tudja milyen az ha akit szeret elvesztette.
Szerintem Neked a rosszabb!
Kitartást, hidd el jobb lesz! Szerintem ha sokszor kimész hozzá a temetőbe jobban fogod magad valamivel érezni, ott el tudod mesélni neki mik történtek veled!
válasza:Szerintem mindegyik rossz eset..egyik se jobb a másiknál,bár ha valakit nem ismertünk,az nem is annyira hiányozhat az életünkből.. :/ Csak néha..:(
15/L
válasza: válasza:Attól, hogy ő soha nem ismerte az apját, vagy nem szerethetett senkit apjaként, még pontosan tudja, hogy a "normális" családok többsége, apából, anyából és gyerekekből áll. És hiányozhat is neki az az érzés, amit te átélhettél (sajnos csak rövid ideig)
Úgy általában véve igaz az a mondás, hogy "ami nincs, az nem hiányzik". De az érzelmekre ez nem igaz.
Sokan élik le az egész életüket társ nélkül. De attól még pontosan tudják, hogy a szerelem az egyik legszebb, legjobb emberi érzés, még akkor is ha nekik ebben soha nem volt részük.
A kérdésed kicsit olyan, mint amikor azon vitáznak kívülállók, hogy annak rosszabb-e aki vakon született, vagy annak, aki évek múlva veszítette el a látását? Mindkettő rossz, mégsem tudja senki a másik helyett átérezni, hogy ez neki mekkora hiányt jelent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!