Milyen idős az a gyerek, akinek már komolyan lehet venni a jövőre szóló elképzeléseit, karrier terveit?

Ez nagyon változó. Van, aki később is kitart a gyerekkori elképzelése mellett, mások kb. kamaszként határozzák el, hogy mivel akarnak foglalkozni, de nem meglepő, ha valaki csak felnőttként jön rá, hogy mivel akar foglalkozni. Sok olyat is ismerek, aki 40 éves kora körül döntött úgy, hogy valami egészen mással kezd foglalkozni, mint amit korábban csinált. Pl. egyik ismerősöm anyukája 45 éves koráig tanárként dolgozott, aztán elvégzett egy fodrász képzést és most saját szalonja van. Igazából bármikor történhet olyan dolog, ami miatt az ember máshogy látja az életét, rájön, hogy mást akar csinálni.

De tegyük fel, hogy 16-18 évesen már van valami elképzelésük róla, hogy mit szeretnének majd dolgozni, de nagyon sok esetben ez sem végleges.

Ez teljesen különbözö.

A pubertaskorban kezd kialakulni a szemelyiseg, es az addigi es akkori hatasoktol (a legmeghatarozobb alt a szülö, vagy azt "helyettesitö" nevelö hatasa) függöen ez elhuzodhat akar 25-30 eves korig. Szerintem ennek a folyamatnak a befejeztevel tekinthetö a szemelyiseg erettnek, amikor önalloan jo döntest kepes hozni, a jövöre vonatkozo elkepzelesere vonatkozoan IS.

De ugye hanyan vannak, akik meg öreg korukban sem, tehat ebböl a szempontbol tekintve "sosem nönek fel"? Hanyan vannak, akik a gyerekeik felnött kora utan egy döntö lepest tesznek, ami alapjaiban megvaltoztatja eletüket?(Pl. Popper Peter sem eppen a fiatal koraban lett "hires".)"Mindent" kiprobalnak, mire revbe er az eletük - es hanyan vannak, akik ki sem probalnak "mindent"...?

Es: a gyerekkori almok, abrandok sem jelentkeznek hiaba, ha olyan a gyerek környezete (szülök/helyettük meghatarozok), ezt tamogatja, es a gyerek szemelysisege ugy alakul, hogy kitarto...stb, akkor ebböl is barmi lehet.

Gyerekkoromban régész szerettem volna lenni (Indiana Jones könyvek:), és ha felnőtt fejjel úgy ítélem, meg tudnék belőle élni, akkor tényleg az is lettem volna. Így viszont maradt kényszermegoldásnak a közgáz, jobb ötletem ugyanis nem volt. Mindig utáltam.. Végül 25 évesen szállt meg ismét az ihlet, hogy én márpedig tanulok valami mást, informatikus leszek. Kicsit későn jött a felismerés, de még mindig jobb, mintha soha:) Szerintem a gyerekkori álmok egy része nem az érdeklődés hiánya miatt nem válik később valóra, hanem azért, mert felnőtt fejjel már látja az ember, mennyire nem lehet arra építeni az életét.

Az ismerőseim közül a legtöbben kb. 20 éves koruk körül döntötték el véglegesen, mihez akarnak kezdeni magukkal.