Éreztétek már azt, hogy nektek nem kell senki?

huu persze... én is szakítás után éreztem így, ez csak természetes szerintem :D

Persze, én minden nap úgy érzem!! Szerintem egy csalódás után ez természetes

már több mint egy éve ezt érzem,és attol félek ez már nem fog változni.Beletapostak az érzéseimbe,többet nem is akarok szerelmes lenni!Bár volt nem rég egy barátom,de másfél hónapnál tovább nem birtam,ugyhogy inkább elküldtem,hogy ne kinozzam.Bárki probálna közeledni,csak eltaszitom magamtol,mert annyira nem tudok bizni a másik emberbe,hogy inkább bele se megyek egy kapcsolatba.Elég szerencsétlen helyzet,de ez van:S

igen, másfél évig kb. aztán újra szerelmes lettem. az a másfél év viszont jó volt, hogy kicsit egyedül voltam, átgondoltam az életem, magamra találtam.

Én ilyen dilemmában vagyok.Tudom, hogy képtelen lennék úgy leélni az életem, hogy nincs mellettem az a társ, akiben megtaláltam, ami fontos nekem.De úgy igazán nem vágyom senkire.Szóval, inkább csak az eszem súgja, hogy kell valaki...Á, nem kellemes.

Pontosan így érzem én is, csak már lassan 2 éve. Tudom, hogy nem lesz jó egyedül, illetve érzem is, hogy rossz egyedül, de képtelen vagyok megszeretni mást.