Mennyi önállóság, felelősségtudat várható el egy 9 éves lánytól?

Pontosan annyi, amennyi a SAJÁT KÖTELESSÉGEIHEZ kapcsolódik. Pl. tanulás, legyen meg a lecke, érjen be pontosan az órára, ne lógjon, teljesítsen legjobb tudása szerint, ha fázik, öltözzön fel, ha melege van vetkőzzön le, ha éhes, egyen, ha álmos, mondja meg, hogy le akar feküdni.

Emellett az a dolga, hogy gyerek legyen, ne kis felnőtt.

Annak meg örülj, hogy téged elfogadott, szeret és a kezedet fogja. Jobb lenne, ha rugdosna?

És még egy: nem ő kérte, hogy megszülethessen... Ha az agyadra meg, akkor nem benne van a hiba, hanem te választottál nem megfelelő párt. A párodhoz ugyanis a múltja is hozzátartozik, amihez meg a gyerek, és ha ezt nem tudod teljes egészében elfogadni (a gyerek "idegesítő" voltálval együtt), akkor nem szereted azt a férfit. A szeretetben nincs de, meg nincs ha.

Döntsd el: mindent vagy semmit. Ha nem tetszik, keress olyan férfit, akinek még nem volt felesége, gyereke, nem lesz ilyen problémád.

Ez nem önállóság, vagy felelősségtudat kérdése. Milyen gyakoriak ezek a láthatások, és mennyi ideig tartanak? Lehet, hogy a kislánynak egyszerűen csak az a baja, hogy úgy érzi, túl kevés időt tölthet az apjával, ezért próbálja magára erőltetni a figyelmeteket.

Lehet, rossz ötlet, de nem lehet valahogy úgy szervezni a programot, hogy ő egy kicsit külön is lehessen vele? Pl: te vigyázol a játszótéren a kicsire, a kislány pedig elmegy egy fagyit enni az apjával? Így érezné, hogy ez csak a kettőjük ideje, nyugodtan elmesélhetné, hogy mi történt vele, mióta nem találkoztak, és örülne, hogy az apja csak rá figyel.

Azon egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy ilyenkor nem szívesen "pesztrálja" a testvérét. Egy 4 évest felügyelni, és elszórakoztatni, 9 évesen nem nagy mulatság normál "üzemmódban" sem. De a láthatási idő nem is arra van, hogy ők egymással játszanak. Azt megtehetik bármikor.

10:22

Már nem azért, de ezt nekem szakember mondta...ezt nem úgy kell érteni, h olyan lesz a felfogása mint egy tininek, hanem úgy, h lassan elkezdenek kinőni rajta az első pattanások, elkezd kicsit jobban izzadni...stb. tehát biológiailag...úgyh gondolkozz sztem előbb és aztán írj f*szságokat

attól még, h 14 éves vok az nem azt jelenti, h hülye is...csak oda írok, ahova biztosan tudok véleményt nyilvánítani, választ adni!ja, és mivel ezt az egészet én is átéltem és még mindig átélem, tudom h miről beszélek-.-

14/L

14/L

Nem tudom, hány éves lehetsz, de a kérdésedből az jön le, fogalmad sincs a gyerekekeről...szerinted egy kilenc éves egy önálló, kiforrott ember? hiszen csak a környezetét tükrözi vissza, a szeretethiányát...nyilván te nem fogod pótolni az anyját, pedig ő azt szeretné.

Gőzöd sincs a gyerekeről.

Azért nem kell ledorongolni a kérdezőt, mert érzi, hogy valami nincs rendjén a PÁRJA gyerekével, és szeretné tudni, hogy lehet ezt megoldani. Majd ha lesz saját gyereke, akkor lesz "gőze" a gyerekekről.

Amúgy szerintem nem "anyapótlékot" keres benne a kislány. A gyerekek a szülők válásakor hajlamosak az hinni, hogy apu, vagy anyu, az ő "rosszaságuk" miatt költözött el. Azért igyekszik kimutatni, kézenfogással, ragaszkodással, hogy ő most "jó", nehogy megint megharagudjon rá az apja.

De változatlanul az a javaslatom, hogy a láthatásból minél több idő legyen csak a kislányé, és az apjáé. Kevésbé lesz "hisztis", és nem fogja a testvérét sem piszkálni.

Szegény kicsi lány! Amitől a környezete falra mászik, az neki segélykérés. Nem tanul, nem öltözik, nem eszik önállóan, mert azt akarja, hogy FOGLALKOZZANAK vele, úgy mint amikor kicsi volt, és együtt volt a CSALÁD. Nem hisztis, vagy önállótlan, hanem kétségbeesett. Anyukát elfoglalja a pasija, apukát a barátnője. És neki ki marad biztos pontként? Kibe kapaszkodjon?

Mehet pszichológushoz, de az sem fogja visszahozni számára az elveszett biztonságot. Ezt a szüleinek kellene megteremteni.

Nem irigyellek ezért a helyzetért, mert te kicsit "púpahátamon" élményként élheted meg ezt az egészet. És nagyon sok türelem, nagyon sok együttérzés, nagyon sok együttműködési szándék kellene ahhoz, hogy jobb legyen. De ne haragudj meg érte, ha elsősorban a kislányt sajnálom.