Mennyi önállóság, felelősségtudat várható el egy 9 éves lánytól?

Egy ilyen kicsi gyerek nagyon megszenvedi szulei valasat. Nyilvan feltekeny is rad, ezert nem akar egy percet sem kulontolteni toletek. Szerintem normalis, nem hiszem, hogy "kis rohadas" lenne emiatt. Biztos erzi is rajtad, hogy te meg "szabadulni" szeretnel tole, es zavar teged, hogy rajtatok log. Meg akkor is erzi, ha amugy nem vagy vele turelmetlen szavakban! Emiatt is csinalja! Nem tudom igazabol milyen viszonyban vagytok, de szerintem nagyon sok turelem, kedvesseg kene(nem eltulzott), es idovel rendezodnek a dolgok. A lathatason meg igenis foglalkozzatok vele sokat, mert arra van a lathatas. Talan a testveret is azert nem lehet rahagyni, mert addig is ti kettesben vagytok...

miért haragszotok ennyire? mindenki megakad a fogalmazáson közben én vagy az egyetlen aki használható választ ad és nem a másik válaszán pattogok.

Egyetlen aki használható választ ad? Te? Hiszen rajtad kívül kb. 6-an írtak sokkal értelmesebb és valósabb választ a kérdésre. Mire használja a kérdező azt amit te írtál? A többin legalább elgondolkodik és rájön hogy igazuk van, a tiéd meg egy fröcskölés volt a gyerekre.

azért látszik ám az értelmi szint. megint a másik válaszát firtatjuk ahelyett h a kérdésre válaszolnál. nah mindegy.

Válaszoltam, te nagyokos! Csak első oldalon, mint ahogyan te is. És sokkal intelligensebb, értelmesebb, meggondoltabb választ.

hová jut ez a világ? komolyan már egy 14 éves kamasznak több esze van mint egyes felnőtteknek(gondolom az volt aki ilyen"kedves" szavakat írt ehhez a kérdéshez...azokkal értek egyet, akik szerint ez normális, semmi baj nincs ezzel...

Nálunk is így volt. A kiscsaj mindig rajtunk (rajtam) lógott, már kezdett sok lenni, de egyszer belegondoltam, hogy lehet, anyja nem szereti eléggé... Elkezdtem komolyan venni, foglalkozni vele. A párom örült neki,hogy kicsit olyanok lettünk, mint egy család, a kiscsaj is egyre jobban engedett a szorításból, hogy látta, szeretve van. Minden szépen alakult volna, ha a gyerek nem lenne túlságosan őszinte. Anyja tényleg nem foglalkozott vele sokat, és egyszer beköpte neki, hogy engem már jobban szeret, mert én figyelek rá. Onnantól én vagyok a gonosz (akinek előzőleg mindig odalökte a gyereket, hogy bosszantson, csak nem tudta, hogy rájöttem, mi baja a gyereknek) és azóta nem is nagyon engedi, hogy lássuk egymást. Ha az apjával van, akkor én nem lehetek ott, anyuka parancsa, hogy "ne hülyítsem a gyereket". Kicsit engem is bánt, mert hallom, hogy hiányolja a foglalkozásokat, de nem tehetek semmit, a gyerek csak a párom gyereke, közös még nincs. Nálunk ilyen nem szép vége lett.

jah szerintem sincsen semmi baj azzal a gyerekkel aki félti magát. félti hogy magára marad. jó hogy elzavar mindenkit aki az anyjával próbálkozik.

Az a gyerek csak fel akarja hívni magára a figyelmet, ami természetes egy ilyen helyzetben. Leírták többen is, hogy a válás mennyire megviseli a gyerekeket ebben a korban és féltik a szeretetet és maguknak akarják. Ez természetes viselkedés, be kell gyógyulnia a sebeknek. Mint ahogy mások sebeinek is, van akinek a sorai között mintha olvasnám ki hogy járt már a kérdező cipőjében csak a gyerek kifejezetten gyűlölhette :)