Tényleg ennyire elviselhetetlen lennék a saját szüleim számára?

20 éves vagyok (L), még tanulok így nincs keresetem, a szüleimmel és a testvéremmel élek. Tegnap a szüleimmel sikerült nagyon összevesznem, azóta nem is beszélnek velem.

A történet a következő; érettségi után szereztem egy középfokú szakmát, és most egy erre épülő felsőfokú banki szakügyintéző képzésre járok. A képzés ideje 2 év. Az első évet sikeresen teljesítettem, 4.1 lett az átlagom, és 2 hete elkezdtem a hozzá tartozó kötelező nyári gyakorlatomat, aminek az ideje 6 hét. Így most hétfőtől-péntekig reggel 8-tól, délután fél 4-ig "dolgozom" a bankban. Tegnap hazaértem 4 körül, láttam, hogy a húgomnak (16 éves) ismételten nem sikerült kitakarítania a tetőteret, így neki estem én. A tetőtérben csak mi ketten vagyunk, így a mi dolgunk lenne a takarítás, viszont rajtam kívül ott senki nem takarít, mondván a húgom még kicsi!

Amikor jöttem le láttam, hogy anyu a bukóra nyitott ablaknál hallgatózik a konyhában, hogy a szomszéd mit üvöltözik részegen. Felvittem a szükséges tisztítószereket, de már akkor húzta a száját, hogy mit szaladgálok a recsegős lépcsőn, ő így nem tud hallgatózni.

10 perc múlva ismét le kellett mennem, mert elfelejtettem felvinni magammal a portörlőrongyot. Anyu rám szólt, hogy ne szaladgáljak már, mert nem tud hallgatózni. Mondtam neki, hogy jaj már minek kell hallgatózni... Erre apám rám ordított, vérben forgó szemekkel, hogy fogjam be a pofámat mert ha nem teszem akkor az 1 méteres fém cipőkanállal fogja szétverni. Rám emelte de nem ütött meg, csak fenyegetett..

Köpni-nyelni nem tudtam, nagyon ideges lettem, és megkérdeztem tőle, hogy mi az, hogy fogjam be a pofámat? Erre azt válaszolta, hogy amíg ő tart el engem addig nekem itt kussolnom kell, és ő fogja meghatározni, hogy mikor mit csinálok. Aztán fogta magát és kiment az ajtón, én meg felmentem az emeletre.

Később amikor bejött, hallottam, hogy anyunak mondja tovább a magáét, hogy én mit képzelek magamról, hogy ilyen tiszteletlen, szemtelen vagyok velük. 20 éves létemre arra se vagyok képes, hogy eltartsam magam, annyira buta vagyok, hogy 2 összetett mondatot nem tudok kinyögni magamtól, semmit nem tettem le az asztalra, úgyhogy nekem azon kívül, hogy befogom a pofámat más dolgom nincsen, és még sorolhatnánk...

Erre a felsőfokú szakra se én akartam járni, inkább ők erőltették a dolgot. Viszont folyton azt vágják a fejemhez, idézem, "ők adnak zabálni a számba így az van amit ők mondanak/akarnak".

Komolyan ilyen nagy probléma, hogy 20 évesen nem tudom magam eltartani?

Teljesen le vagyok döbbenve, hogy a saját szüleim ennyire semmibe vesznek.

Nektek mi a véleményetek erről a történetről?

Ha valami nem egészen világos akkor kérdezettek nyugodtan. :) A válaszokat előre is köszönöm!