Mit tegyek, ha rosszul neveltek?

Sajnos a rossz minták könnyen beégnek, és ráadásul nem is tudatosan. Persze ez főleg a bántalmazásra vonatkozik. Nálunk verés + piálás volt anyám részéről, apám pedig olyan idegen módon volt kegyetlen, mint egy zombi vagy valami scifi-alak. Az ilyen emlék sajnos már beég (PTSD), azt sajnos ki kell kezelni, mert az nem múlik el magától.

Remélem Nálad nem volt ilyesmi. Ami meg általában a felelősséget, korlátok felismerését, tehetségek kibontakozását illeti, hát nekem a természettudományok jöttek be. Majdnem minden fontos dolgot onnan tanultam (matematika, fizika, geológia). Hogy vannak korlátok a világon, szükségszerű következmények, de ugyanakkor van szabadság és döntés is, és megfelelő módon szinte korlátlan út a végtelen felé. Meg hogy minden dolognak megvan a maga egyedi jellegzetessége, ami őt egyedivé és különlegessé teszi, de ugyanakkor mély általános törvények is vannak.

Meg amit még nagyon szeretek az a néprajz. Itt nem magyar néprajzra gondolok, hanem a primitív módon élt természeti népek szinte morbid és furcsa világára. Ennek talán az az oka, hogy én nagyon a saját gyerekkoromra ismerek az ő furcsa világukban, és ez a visszaemlékezés jó, mert valahogy feldolgozódik a múlt, és akkor már nem tud lesiből mérgezni.

Szóval ha ki tudsz bontakoztatni Magadból tehetséget valahol amit igazán szeretsz és érdekel, akkor az sokat segít. Ha meg valami nagyobb gond is van,(nagyon-nagyon rossz régi emlékek, verés vagy ilyesmi is), akkor meg sajnos nagyon esélyes egy PTSD, annak sajnos érdemes külön utánajárni, mert az nagyon le tudja húzni az ember életkedvét, önbizalmát, tehetségét, akár a jövőjét is. Egyénként ekkor sem kell elveszteni a reményt, mert a PTSD is jól kezelhető, csak hát nem mindig múlik el teljesen magától, ezért érdemes rá külön is figyelni. Persze ez inkább a vert gyerekekre vonatkozik.

Bocsánat, magyar név kimaradt

[link]

remélem, Nálad nem ment idáig a dolog. Énnekem a szakmából kellet megtanulnom meg a felelősséget és a korlátokat, otthonról én is kevés eligazítást kaptam. Remélem sok tehetséget tudsz majd kibontani Magadból.

Bocsánat, csak most olvastam a válaszodat, közben gépeltem.

Azt nem tudom, hogy másnak mi jönne be, én sajnos csak magamból tudok kiindulni. Apró dolgokkal kezdődött, apró kis sikerek, pici lépések. Mindig is érdekelt a természetben rejlő törvény, a természet meg elfogulatlan, nem akart engem direkt lehúzni. Nekem úgy tíz év alatt múlt el ez az egész szorongás meg félelem meg öngyűlölet meg önbizalomhiány. De ez csak én vagyok, azt nem nem tudom, másnak hogy megy ez. Neked biztos gyorsabban menne, mert Nálad nem volt verés, meg Te fiatalabb is vagy, így Nálad még nem égett be úgy mint nálam.

Mondjuk a szóbeli dolgok (lehúzás, szidás, önbizalomrombolás) is eléggé rossz. Azt nem tudom, meddig marad meg, és hogy elmúlik-e magától (szerintem teljesen magától nem biztos hogy elmúlik). Kár hogy nem tudtam általában megmondani, hogy mit lehetne csinálni, hiszen csak magamat ismerem. Ha biztosra akarsz menni, akkor szerintem itt Budapesten kérdezz rá, ki ért a PTSD-hez (itt biztos van olyan, az USA-ból már átjött az, hogy ez szinte egy külön szakma lett).

Nagyon tudatos vagy. Van időd még, tanulnod kell. Nem írtad, mennyire vagy jótanuló, de legjobb lenne, ha pszichológus pályát választanál. Vagy ha az nem megy, akkor valami szociális nővér, óvónő, dadus, ilyesmi. Ilyen helyen sokat tanulhatsz. És KÖNYVEK, könyvek, könyvek! Neveld fel magadat!Olvass regényeket hasonló helyzetűekről. Pl. Danielle Steal KALEIDOSZKÓP c. könyve 3 kislányról szól, akik teljesen különféle helyeken nőnek fel, egyikük egy rém családnál, ahol talán még a tiédnél is rosszabb a helyzet. (vagy olyasmi) Szóval az ő történetük, és sorsuk egymáshoz hasonlítása sok tanulsággal szolgálhat. Vannak szakkönyvek is, gyerekeknek, szülőknek stb. Első körben itt is sok jó sztoriba ágyazott leckét kaphatsz: [link]

[link]

[link]

Általában szétnézhetsz a wittizsu írásokban. (google: wikikönyvek, wittizsu. Vagy csak egyszerűen: wittizsu)

Első lépés mindenképp: Magadat újranevelni. Szívből kívánom, hogy sikerüljön. Megérdemled.

Ha értelmes ember vagy, tudatos, kellő belső erővel megáldva, akkor azt javaslom, hogy első körben keress meg könyveket, amelyek segítenek abban, hogyan írd át a számodra kifogásolandó szülői mintát és parancsokat. Ha egyedül nem megy, keress meg egy pszichológust vagy egy pszichiátert. Mivel nem vagy 25, felkeresheted a legközelebbi Ifjúsági gondozót is, de ha nincsen konkrét panaszod, és van némi pénzed, akkor jobb egy jó magánpszichiáter. Az államiak nagyon le vannak terhelve.

Ha nagyon okos ember vagy, nagyon tudatos és nagyon erős, akkor úgy 21-23, de inkább 25 éves korod környékén belevághatsz egy pszichoanalízisbe is. Az tutira segít átírni a rossz szülői parancsokat, csak nem könnyű út.