Az apámat utálom, mit csináljak vele?
Megpróbálom dióhéjban!
Az apámmal vannak gondjaim!Világ életemben voltak!
Kicsi koromban állandóan vert,nem mindig azért mert rossz voltam!Tök mindegy hogy utcán vagy liftben vagy máshol!
Aztán tini lettem és felül kerekedtem rajta így megállt a veréssel!Azóta undorodom tőle,idegesít bármit is mond,idegesít ahogy megy,ahogy beszél,MINDEN!Egy kedves szóval nem bírnám jellemezni!
A közelében sosem vagyok nyugodt...sőt...már ott tartok hogy ki akarom zárni az életemből,félek ha terhes leszek annyira fel fog bosszantani hogy baja lesz a gyereknek az idegtől,eszem ágába sincs oda adni felügyelet nélkül a gyereket,bármennyire is a nagyapja lesz!Ezen felül mindent megkaptam amiért csak elf*ngottam magam,segítenek a mai napig,csak hogy ez mind vezeklés a részéről....Mit tegyek?
Hogy példát is írjak:azért kaptam mert alsós koromban,talán 4.ben mindenki haza ment a suliból csak én maradtam ott!Egy órát vártam rá,meguntam és haza mentem!10 percre volt a suli tőlünk és reggel már egyedül mentem csak haza nem!Erre elkerültük egymást és mire haza ért elkezdett gyepálni mert én haza mertem jönni,a wc-be menekültem előle de oda is utánam jött!
Biztos féltet,de nem egy pofonról beszélek!
Volt hogy hurkásra vert nadrágszíjjal mert vissza pentyegtem neki,anyu borogatta a hurkáimat!
Volt hogy a hajráf 3 felé tört akkora pofont adott!
Volt hogy a kapualjban rúgott belém mert valami nem tetszett neki!
És ami a legszörnyűbb...nem emlékszem már miért de a konyhába szaladtam a verés elöl és már annyira féltem tőle hogy kést fogtam rá!
Nem mondom azt hogy sosem érdemeltem meg egy két atyai pofont,de nagyon kevés volt az mikor csak ennyi volt!Úgy elborult az agya hogy szerintem észre sem vette mennyire üt!Gyermek pszichiátrián kötöttem ki tizenévesen,depresszióval!:S
Lány vagyok,KISLÁNY voltam mikor így megvert számtalanszor!Így vissza gondolva nem emlékszem mindenre de mennyi minden kellett ahhoz a kést fogjak a saját édesapámra lány létemre?:S Szégyellem is magam,de közben meg le tudnám köpni annyi harag van bennem!
Ráadásul most öregszik...egy valamit 32szer mond el,huszonéves dolgokon lovagol,motyog az utcán,mindenkibe "beleköt"(odamegy beszélgetni),krákog,büdös,és mások előtt olyan mocskosan beszél mint a kocsis és ordibálva beszél amitől nekem megy fel a pumpa!A páromat sem tartja tiszteletben ha ott vagyunk,kitereget olyan dolgokat ami hiába a párom nem épp publikus...Olyan szinten hányingerem van tőle hogy elmondani nem tudom!Még is mit kéne tennem?Majd féljek attól ha esküvőm lesz milyen műsort csinál?Majd ha gyerekem lesz féljek attól hányszor pofozza meg?Vagy épp hogy beszél,kit szid majd a kicsi előtt?
Miatta költöztem el otthonról,de sajnos napi rendszerességgel találkozunk!Az a nagyon nagy szerencsém hogy párom megért,próbál nyugtatni és támogat,de így se tud legtöbbször higgadtan tartani!:S
Ha valamit zavarosan írtam le kérdezzetek és leírom újra másképp!
Köszönöm előre is a válaszokat!
válasza:Igen primitívnek fog hangzani, amit most írok, de ő sosem állt a másik oldalon, vagy őt is bántalmazták régen? Nekem sajnos nagyon sokszor eszembe jut a legutolsó megoldás: szintén agresszió. Nem emberi magatartás, de sokszor eszembe jut, hogy még egy lépés, még egy ilyen és addig verem egy serpenyővel, amíg meg nem jön az esze. A legdurvább az, amikor utolsó menekülési esélyként az eszedbe jut, hogy te is ütni fogsz, de addig, amíg ártalmatlanná nem teszed és nem kell végre félni tőle. Lényeg a lényeg: neki milyen gyerekkora volt? Biztosan nem volt kiegyensúlyozott, boldog gyerek!
A kicsit, ha lesz, biztosan a közelébe nem engedném! Egy rossz mozdulat és szegény gyerek is lelki sérült lesz.
válasza:Megpróbálnék a helyedben elköltözni messzebb tőle, hogy ne kelljen napi szinten látnom. Ha normálisabb kedvében van leülnék vele beszélgetni és megkérdezném tőle, hogy mit gondol a régen történt dolgokról. Biztosan te is megnyugodnál egy kicsit, ha látnád, hogy megbánta. Sőt a helyedben anyukádat is megkérdezném, hogy miért hagyta, hogy ezt tegye veled.
Ha az én párom kezet emelne a kislányunkra másnap már egyedül ébredne.
válasza: válasza:Nézd csak, olyan nincs, hogy valakit utálok mint a sz@rt, de elfogadom a segítségét, mert az kényelmes, és szükségem van rá. Ha jól értem, te már nem a szüleiddel élsz, ha párod van, és babát terveztek.
Ha ilyen indulatok, és harag van benned apád iránt a mai napig, akkor döntsd el te felnőtt fejjel, hogy rokoni kötelék ide, vagy oda, nem kívánsz vele kapcsolatot tartani a továbbiakban. Ha nem tudod, vagy nem akarod neki elmondani, akkor írd meg levélben, vagy mondd rá egy diktafonra, vagy ilyesmi. Abba legalább nem tud beleszólni, kénytelen végigolvasni, vagy végighallgatni. Már ha érdekli egyáltalán...
Azt sem értem teljesen, hogy ha külön élsz már, miért kell ilyen napi szinten belefolynia az életetekbe, vagy miért hergeled magadat azzal, hogy te mész hozzájuk?
Hogy vetődik fel egyáltalán, hogy rábízd majd a még meg sem született gyereketeket?
Ennyire függ tőle még mindig az életed? Ő finanszírozza a megélhetéseteket? Mert ha így van, akkor főként azt kell eldöntened; megéri-e a segítségét elfogadni, cserében azért, hogy kénytelen vagy elviselni.
Kedves Utolsó!
Hogy kérdezhetsz olyat hogy hogy merül fel benne az hogy rábízom e a gyereket majd?Őszintén,ha téged kiskorodba millió meg egyszer elvert volna apád,gondolkodás nélkül rábíznád a gyerekedet?Vagy most az a baj hogy előre gondolkozok?Vagy nem értelek....Ne vedd bántásnak de tényleg nem értem...
Millió meg egyszer leültem vele normális beszélni(még azok után vettem a fáradságot..)
Millió meg egyszer próbáltam ÉN máshogy hozzá állni
Millió meg egyszer voltak álmatlan éjszakáim amiatt hogy egy perccel sem tudom tovább elviselni és tenni nem tudok ellene!
Magunkat tartjuk el,de anyukám segít emiatt,mivel sajnos együtt élnek,kénytelen vagyok vele is találkozni!És még megelőzőm a kérdést hogy miért nem anyu jön....mert dolgozik eleget egész héten hogy ne ugráltassam még meló után is hogy hozzám szaladgáljon,hétvégén meg azért vagyok ott hogy segítsek neki a háztartásban mert a kedves édesapám még véletlenül sem segítene neki,hol ott egy percet sem dolgozik...!:S De ez lényegtelen,az ő dolguk!
Remélem megoldódik ez mihamarabb mert így semmiképp nem maradhat a dolog!
válasza:Akkor félreérthetően írtam a választ. Nekem ilyen előzmények után, MEG SEM FORDULNA a fejemben, hogy apámat a gyerekem közelébe engedjem.
Amúgy tisztelem édesanyád türelmét. Valószínű, hogy ha az én gyerekeim apja, bármikor, bármilyen indokkal csak egyetlen alkalommal is "hurkásra" verte volna bármelyiket, egy percig nem lettem volna hajlandó tovább megtűrni a közelemben. Sajnálom, de nálam a gyerekbántalmazás bűncselekmény, és az azonnali válóokok egyike.
Ha csak így van lehetőséged találkozni anyukáddal, akkor nincs mit tenni. Apádon nézz át, mint ha ott sem lenne. Most is, meg ezután is.
Óóóóó...így már értem!
És én még elgondolkozok hogy hátha az unokája megváltoztatja,de annyit nem ér hogy majd a gyerekemen teszteljem...
És azért fordul meg a fejemben mert anyutól eszembe sincs eltiltani és ha elviszem hozzá akkor apám is ott van,sajnos nem zárhatom ki a lakásból még ott vagyunk...:S Így mivel együtt élnek,valószínűleg sosem fogom tudni teljesen kizárni az életemből!Majd valahogy akkor megkérem anyát hogy ő jöjjön!
Igen az csak az egyik része hogy velem mit csinált,de szegény anyukám is a mai napig tűri,ő meg makacs nem tesz semmit ellene,elválni nincs pénz,külön külön lakásra meg pláne nem!Össze költözni anyóssal meg egyikőnk se akar és ez szerintem érthető!...
válasza:Deeeee!Anyu neki fordult nem egyszer,ellökte stb stb,de nem sok kellett hogy neki is neki menjen!El se tudom mondani hogy torzult a feje miközben ütött,szóval ember legyen a talpán aki neki mer fordulni!Én nem ítélem el az atyai pofont mert biztos van olyan mikor megérdemli a gyerek!Biztos én is egyszer kétszer megérdemeltem,de olyat sose kaptam,csak ilyet!:( Ha nem velem történik,el se tudnám képzelni hogy van ilyen!Egy kislány mivel érdemelhet ki ilyen verést?Még ha 15 évesen gyepált volna mert kiszökök esténként meg eljárok b*szni(ilyen sose volt!!!)...de ezt kiskoromban csinálta!Mindig időben haza mentem,ha 8ra mondták akkor 8ra otthon voltam,nem szöktem el,iskolában is jó tanuló voltam(3as-4es)!Az meg hogy értetlenkedtem...hát azért gyerek a gyerek hogy értetlenkedjen,nem?
Csoda hogy nem repedt fel a szám vagy valami!Egyébként a mai napig nem tudom,hogy nem lettem utca gyerek,vagy ilyen kábszeres,vagy hogy nem taszítanak a férfiak?!
Tényleg annyira undorodom tőle!Ráadásul sosem tudok vele szépen beszélni!Mármint hülyeséget beszél és nem szépen kijavítom hanem leugatom szabály szerűen,meg fintorogva szólok hozzá!Párom szokott megbökni hogy észre vegyem magam!:S És egyszerűen akaratomon kívül csinálom!
Nagymamámékat(apám szülei),állandóan szidja!Mind a kettő a sírban van már évek óta,imádtam őket!:( Folyton jön hogy neki milyen sz*r gyerekkora volt!Engem felbosszant hogy szidja őket és egyből hozzá vágom hogy akkor most én is kezdjem el mondani a gyerekkoromat?Akkor elhallgat,látszik hogy bánja,aztán fordul egyet az agya és akkor már ő a mártír akit mindenki bánt!A nagyszüleimmel sok konfliktusa volt,és most derült ki hogy a gyönyörű viselkedése miatt Drága Mamám tett olyan kijelentést hogy elvesz tőlük!Teljesen kiakadtam,én erről nem tudtam!De akkor gondolhatjátok milyen...:S
Ami a legrosszabb,attól félek hogy én is ilyen leszek a gyerekemmel:(
De törjön le mind a két kezem ha ilyet fogok tenni!Én megfogadtam hogy soha nem fogok kezet emelni rá!!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!