A szüleim teljesen megkeserítik az életem. Mit tudok tenni hogy ez megváltozzon? A többi lent.

Engedik vagy sem te azzal ne foglalkozz. nem hiszem el, hogy minden percben melletted vannak és ellenőriznek. nagyon egyszerű a dolog... itt a nyár a jó idő, egyik délután hagyj egy üzenetet, hogy ide és ide mentél aztán lépj le pár órára. ha nincsenek ott nem tudnak mit tenni ellene. és az sincs, hogy nem tudták hol vagy hiszen üzenetben meghagytad.

Itt már nem beszélgetni kell hanem cselekedni. Ne haragudj nem bántani akarlak hiszen segítségért írtál ide de ha csak a neten nyafogsz, hogy "de próbáltam velük beszélni" meg "hiába mondok bármit nem használ" attól még semmi sem fog megváltozni. Egyébként pedig 18 éves korod után nem szólhatnak bele, hogy hova mész és mit csinálsz. ne hagyd magad, állj szépen a sarkadra és tettekkel bizonyítsd be nekik, hogy mindennek van határa és amit a szüleid művelnek az túlzás.

Azért nem mindegy mennyire fogják, mert ez már beteges. NEm ülhet buszra?? NEm közlekedhet egyedül???? JÉzusom. 17 éves. Totál életképtelenné teszik. Ez már nincs normális határokon belül.

21/L

Hidd el, sajnos ez még sokkal később is ugyanígy lesz. Hogy nem fognak hagyni élni, túlféltenek Téged.

Hogy honnan tudom? Mert a jelenlegi barátnőm is ilyen, nem hagyják élni. 35 éves most, az anyja folyton hívogatja, macerálja, beleszól mindenbe, stb...a barátnőm meg már tiszta ideg tőle. Ezek olyan szülők, hogy vagy engeded nekik, hogy elnyomjanak, mint most, vagy mehetsz a búbánatba, örök harag, teljesen fekete-fehér látásmód.

Nem egyszerű...

Próbálj tényleg rájuk ijeszteni, hátha észhez térnek.

Hagyjátok már abba ezt a "sétálj ki az ajtón és kész" dumát. Aki nem ilyen családban nőtt fel, az úgysem érti, hogy ez nem így működik, mert mire ide jut az ember, már lelki terror alatt van.

Ha lázadni próbál, jön a kemény megtolás... amire megint csak lehet azt mondani, hogy ne foglalkozzon vele, de aki nem próbálta még, nem tudja, hogy lelkileg milyen megterhelő. Még durvább, mint tűrni az efféle nevelést. Szóval mindenki, aki azt hiszi, hogy ez csak annyiból áll, hogy a leányka fogja magát és egy délután elmegy otthonról, nagyon el van tévedve...

Kedves Kérdező!

Ezt csak a végső esetben próbáld meg. Én is így élek jelenleg, és bár most már bárhova mehetek tulajdonképpen, mindent felhánytorgatnak, vágják a pofákat, leszólnak. Néha már inkább csak azért is ülök itthon a kis fenekemen, hogy ne bántsanak megint.

Ahhoz, hogy változtass ezen a helyzeten, nagyon bátornak kell lenned, mert ha jól gondolom, félsz tőlük - attól, hogy nem engednek el, hogy üvölteni és veszekedni fognak, hogy megaláznak. Ezzel a félelemmel kell szembenézned.

Én írtam anyámnak egy levelet, amelyben ecseteltem, hogy mennyire fáj, hogy sosem enged sehova, hogy nem lehetek a barátaimmal, hogy gyerekként kezelnek és igen, leírtam azt is, hogy félek tőle - s megkérdeztem, ez miét jó neki? Miért fontosabb fenntartani az idióta hatalmi játékát, mint az én boldogságom? Nem veszi-e észre, hogy lassan már gyűlölök élni? Na jó, odabiggyesztettem azt is, hogy ne csodálkozzon, hogy mihelyst elszabadulok innen, megszakítok vele minden kapcsolatot.

Ez megtette a hatását. Régen volt, és azóta javult a helyzet, csak ugye még mindig ott tartunk, hogy h közlöm, hogy megyek valahova, egyből fintorog és úgy tesz, mintha rossz ember lennék, csak mert vannak barátaim. Ez visszahozza a régi félelmeket.... szóval rövid távon jó megoldás a konfrontáció, de hogy hosszú távon mi lesz? Azt még nem tudom.