Hogy lehetne közölni egy 5 éves kislánnyal, hogy az édesanyja elhunyt?
Egyetértek a kommenttel. Nagyon nehéz lesz neked 0-5 életév a bevésődés időszaka egy gyermeknél. Ilyenkor alapozódik meg a világképe, az alapvető értékrendje, a személyiség jegyei. Jelenleg épp ez hullott porrá...kár, hogy nem kisebb, vagy nagyobb egy-két évvel. Bár olyan is volt nálunk a családban, hogy a 7 évesnek azt mondták "elment", meg a mennyországba ment, és mivel imádta az apját, a temetésen kiabált vele, hogy miért hagyta őt el.
Igaza van azoknak, akik erre kíváncsiak. Hogyan, milyen hitvilággal lett felnevelve...de az 5 évesnél gyakorlatilag mindegy, azrt, amit fent írtam. Lassú lesz a gyógyulása, nagyon sok odafigyelést igényel. Ha eddig az Édesapjával is szrosabb volt a kapcsolata, főleg, ha az anyja nem nevelte ellene, illetve téged is elfogadott már, akkor nagy eséllyel fel fogja dolgozni, de azt nem lehet előre tudni, mennyi idő kell majd ehhez.
A temetésre én sem vinnám el. Amit itt említettek- elég egy rosszul megválasztott , még akár jóindulatú félmondat egy rokontól, egy sajnálkozó pillantás, hogy veszélyérzete alakuljon ki, valamint a "gyász" számára mág nem felfogható fogalom. Ebben a korban a gyerekek általában véve is - mivel félnek az ismeretlentől, a meg-nem-tapasztalttól, a halál szükségszerű tényét nem akarják elfogadni. van egy mondás, hogy egyedül az ember tudja, hogy meg fog halni, mégem képes elfogadni. Egy ötéves meg semmiképp.
A pszichológusról semmiképpen sem szabad tudnia, hogy az. Előzetesen beszéljetek a szakemberrel, hogy mikéént készítsétek fel a találkozásra. És jó szakemberhez vigyétek.Én 5 voltam, amikor a szüleim váltak, és hogy úgy mondjam, a szakértői vizsgálat olyan durva volt, hogy a mai napig emlékszem a részletekre, azaz átláttam az egészen, hogy irányítani akarnak. Valószínűleg egy hosszabb folyamat lesz, és neked óriási lesz a felelősséged benne.
Néhány egyszerű tényt nem árt közölni a kislánnyal, amit a felnőttek magától értetődőnek szoktak venni, ám a gyereknek nem biztos, hogy egyértelmű:
1, Anya nagyon szeretett Téged, nem hagyott el.
2, Sem anya, sem Te nem tehettek arról, ami történt.
3, Nem voltál rossz, nem a Te hibád, hogy anya nincs itt.
4, Ha anya tehetné, biztosan Ő is szeretne Veled lenni.
5, Biztonságban vagy, és Mi is nagyon szeretünk Téged.
Az első dolog, hogy megnyugodjon és biztonságban érezze magát. Az, hogy megértse, felfogja, mi történt, később jön, mint ahogyan az is, hogy el tudja engedni, meg tudja gyászolni az édesanyját. Mivel nem tudom, milyen a kislány életről alkotott képe, milyen volt az eddigi nevelése, nem tudom támogatni egyik konkrét javaslatot sem, ezt nektek kell megoldani a gyakorlatban, amihez tényleg kérhetitek szakember (gyerekpszichológus) segítségét.
11:28-as vagyok. A saját történetem dacára, teljesen egyetértek veled abban, hogy a temetésre nem akarjátok elvinni a kislányt. Bár lehet vele erről beszélni, és el lehet neki mondani, hogy sokan fognak elköszönni az anyukájától. Ti pedig azt szeretnétek, ha majd hármasban, nyugodtan mehetnétek el a sírjához nemsokára, hogy senki ne zavarjon benneteket. Azt hiszem, neki most az átélt trauma mellett, valóban túl nagy megterhelés lenne lelkileg egy temetési szertartás.
Ha mégis az a megoldás látszik jónak, hogy ott legyen, vagy ő maga ragaszkodik hozzá, az más helyzet. Ebben az esetben érdemes felkészíteni őt arra, hogy mi történik majd. Sok ember lesz, a felnőttekkel is megtörténik, hogy sírni kezdenek, mert ők is szomorúak attól, ami történt. És praktikusan érdemes felkészülni arra, hogy ha túlságosan kifárasztja, vagy felzaklatja őt a szertartás, akkor - mondjuk te - elvidd egy kicsit a tömegből, vagy hazamenj vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!