Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?

tegnap 17:29 vagyok

Én albérletbe költöztem, otthonról 1300 km-re.

Nekem nincs jó kapcsolatom velük.

Soha semmit nem mondok el nekik, azt sem tudják, hogy egyáltalán vannak e barátaim vagy sem. Persze mindjárt jön a kérdés, hogy miért nem mondok el semmit. Mindenért hülyének néznek ráadásul nem is foglalkoznak velem.

15/L

Ne csodálkozz ha beleszólnak ha még náluk élsz...

-------

Nálunk elég jó a kapcsolat, persze velük se lehet mindent megbeszélni.

Rövid és tömör leszek!:)

Egy kalap fos!:)

Nekem is nagyon jó. Bármikor számíthatok rájuk, bármit elmondhatok, leülünk megbeszéljük. Anyukám van többet itthon, meg több ugye a közös téma így vele talán szorosabb a kapcsolatom, de apával is elvagyok őt is szeretem:D

Én is félig egyke vagyok (nővérem rég nem lakik velünk) csak én lakok a szüleimmel.

Én 15évesen már együttalhattam a barátommal. Előtte bemutattam, beszélgettek, én is mentem hozzájuk csak úgy hogy mentem meg jöttem nem maradtam. Elmondtam őszintén hogy még nem akarok vele lefeküdni csak együtt szeretnénk lenni, és egy kis unszolás után megengedték. És tényleg nem volt semmi sokáig.

Bízik bennem anyukám, tudja hogy betartom a szavam, felhívom ha valami van. Soha nem mondja hogy pontosan X órára legyél itthon, csak megkérdezi mikor jövök, én mondok egy kb időpontot és ha késő akkor megegyezünk 1perc alatt.

Szerintem ha nagyon hajthatatlanok, akkor próbálj őszinte lenni (tudom hogy kínos érzés először:S) de ha látják hogy komolyan gondolok akkor engednek -általában. Természetesen nem kell feltétlen nekik irányítani hisz már felnőtt vagy, állj a sarkadra, menj el a randira és kész. Annyit mondasz hogy jó volt. Nem kell részletezni, az intim részét kihagyod. Légy nő :)

bocsi hogy hosszú lett :S

A mi kapcsolatunk nagyon jó. Sokszor meglepődöm, mikor a barátnőim mesélik, hogy miken veszekednek otthon, meg hogy miket tiltanak meg nekik. Én igyekszem kerülni a kis, fölösleges vitákat, ahogy ők sem kezdenek mindenen veszekedni.

Most lettem 18 de sem előtte, sem azóta nem volt különösebb vitánk semmin. A legtöbb dolgot elmesélem nekik (főleg anyumnak). Tudtak minden eddigi barátomról, arról, hogy milyen a kapcsolatom velük vagy a haverjaimmal, hogy mi van a suliban.... szóval mindent megbeszélünk, ami tényleg fontos.

Anyu szerintem jobban rajongott a legutóbbi barátomért, mint én XD mikor meséltem, hogy szakítottunk az volt az első reakció, hogy "szegény fiú"... na mondjuk ez kicsit rosszul esett, de ettől függetlenül imádom őket. Nem vitázunk sokat, szeretjük egymást, ha baj van, nem egymást okoljuk, hanem összefogunk. Szerintem nagyon jó szülők, csak attól félek, hogy én nem leszek majd ilyen.

Szerintem mondd el nekik őszintén, hogy te már nem vagy gyerek, szeretnél egy pasit, nekik pedig bízniuk kell abban, hogy jól döntesz, és nem csinálsz hülyeséget. Bízniuk kell a saját nevelésük hatékonyságában és a saját lányukban :) Ígérd meg, hogy bemutatod majd nekik, ha ez megnyugtatja őket.