"Jogom" van továbbállni anyámtól?

Esetleg köztes megoldás? Ha nem költözöl messzire (mellesleg saját pénzből mennél külön?), akár eleinte naponta (suli vagy munka után) majd hétvégenként meglátogathatjátok egymást. Sok macera, de ha külön házban alszotok, esztek, barátkoztok, lakberendeztek... stb., az már neked nagy segítség lehet, viszont így talán ő sem érezné elhagyottnak magát. Szerintem ha nem hanyagolod el, beszélgetsz, törődsz vele rendszeresen a különköltözés után is, tiszta lehet a lelkiismereted. Mindenesetre ha úgy döntesz, elmész, szerintem érdemes őt is belevonni, minden erőddel megpróbálni lelkesíteni, kikérni a véleményét a lakáskeresésnél, hogy ne cserbenhagyásnak érezze, hanem hogy fontos neked és hasznosítsa magát.

Ha úgy alakul, megpróbálhatsz vele őszintén, de kedvesen beszélni is vele az érzéseidről. Hangoztatni, hogy milyen hálás vagy és mennyire szereted, de felnőttél és ki kell próbálnod magad. Ez nem azt jelenti, hogy örökre elhagyod, és ha baj van vagy csak látni akar, itt leszel. Rákérdezhetsz arra is, mitől fél, mi történhet vele, ha ezentúl nem "együtt mostok fogat"? Hiszen gondolom most sem 24 órában vagy otthon.

Ha meg tudod oldani és vannak, jó ötlet lehet bevonni a barátait, nagyon sokat használhat a "jaj hát kirepültek a gyerekek, de ez az élet rendje" közös sóhajtozás is.

Te nem vagy felelős az ő életéért!

Az ő feladata, hogy találjon magának társaságot. Nem azért kell gyereket szülni, hogy aztán legyen valaki az emberrel.

Jogod van az önálló élethez.

Ajánlanám neked a Határaink c könyvet (Harmat Kiadó). Van benne egy adag vallás, de nem az a lényeg - én sem vagyok vallásos, de sokat segített (azok a részek egyik fülemen be...)

Van belőle egy felnőtt-gyerek változat is, én azzal kezdtem és olvasás közben döntöttem el, hogy megveszem a másikat.

Megrendeltem az Alexandránál, -15% :)

Sok sikert Neked!