Mit tegyek, ha rettegek az anyámtól?
Sziasztok!
Noha már 18 éves lány vagyok, máig nagyon tartok a saját anyámtól. Egyedül nevelt fel engem és a két testvérem, és talán épp ezért régen szinte mindig depressziós volt.
Persze, megértem, hogy nem volt könnyű neki sem, de az egész gyerekkorom úgy telt el, hogy ha rossz kedve volt (egy héten minimum öt napon), folyton ordított, arcokat vágott, gyakran bántott is minket.
Illetve főleg engem, talán mert érzékeny lévén én bírtam legkevésbé ezt az örökös tortúrát. Ha valami nem tetszett neki, durva volt és rengetegszer megalázott.
Talán nem is csoda, hogy mindig féltem tőle, és még most is él bennem valami nagyon-nagyon mély félelem.
Mára azért változott, legalábbis elmúlt a depressziója, tehát sokkal könnyebb kijönni vele - csak ez nem oldotta meg az én problémám. Nem az a kifejezetten engedékeny szülő, ritkán járok bulizni és csak néha ruccanok el az utolsó buszig találkozni a barátaimmal - mert egyszerűen tudom, hogy ő ezt nem nagyon szereti, én pedig előre tudom, hogy már megint pofákat vág majd, beszól és morog. Ha el akarok menni valahova, néha egy hétig is gyűjtöm a bátorságot, mire engedélyt merek kérni. Mert egyszerűen rettegek attól, hogy megint megaláz, megint bánt.
Mit tehetnék, hogy ez a belső félelem elmúljon?
válasza: válasza:Nekem szintén anyukám hasonló. Nálunk a megoldás az volt, hogy egyetemre jelentkeztem, és az ország másik végében landoltam. Azóta a kapcsolatunk hihetetlenül sokat javult, egy mukkot nem szól, ha bulizni megyek (mondjuk most is havonta max. kétszer megyek), és örül, ha hazamegyek kéthetente. :)
19L
válasza: válasza:Engem is megalàzott mindig az anyàm. Legjobban amire visszaemlékszem a gyerekkoromból. Elsõ osztàlyos voltam, és olvastatott a bàtyjàmmal. Valamit nem olvastam jól. Azt mondta a bàtyàmnak, hogy verje a fejemet az asztalba. Ettõl még ma is összerezdülök, pedig elég rég volt màr. Arra nem emlékszem, hogy egy puszit vagy szeretetet adott volna. Viszont ma màr csakis nekem panaszkodja a dolgàt, mindig ùjra és ùjra bocsàjtok neki, mert sajnos kihat a felnõttkoromra, hogy nem igazàn van bennem önbizalom. A kivülàllók, akiktõl megkapom azt, amit tõle soha.
Fel a fejjel majd te is kapsz olyat, aki talàn megvéd és vigyàz ràd.
Én egy 17 éves lány vagyok és nekem is anyám ilyen....csak ő nem depressziós hanem egy mártír anya egy Mary Poppins aki tökéletes anya...és nem lehet megmaradni mellette
én úgy kerültem ki a tőle való függésből h szerelmes lettem...a problémája az volt h egy lányba...a sors fintora
de nem ez a lényeg...volt valami amit nem hagytam annyiban amibe már nem lehetett beleszólása és láttam h ő se tökéletes sok hibája van...hallgattam hogy csalódott és hogy az a sok munka amit a nevelésembe fektetett teljesen felesleges volt...márpedig én boldog vagyok és szerintem ettől még normális ember...
Ha jön majd valami amiért harcolnod kell ellene mert nem tudsz meglenni nélküle és anyukádnak az nagyon nem tetszik kikerülsz a hatása alól
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!