Normális az, hogy 20évesen rettegek attól, hogy magányos maradok és soha nem lesz saját családom?

Nem normális. Bocs, hogy ezt mondom, de az ilyen típusú nők szokták az első adandó alkalommal teherbe ejteni magukat és gyorsan házasságot kötni, anélkül, hogy igazán passzolna hozzájuk a férfi. Mert hát nekik minél előbb család kell...

Inkább éld az életedet, csináld amihez kedved van (tanulás, utazás, szórakozás, munka stb.) és majd úgyis jön az igazi. Még bőven van időd.

Fölöslegesen izgatod magad. Én is ilyen voltam, és egyik kapcsolatomból sem lett házasság, amikben annyira hittem. Aztán hipp-hopp, ott termett 2 éve (27 vagyok) a férjem. Megismerkedtünk, rá 3 hónapra baba, rá 3-ra az esküvő. És most tervezzük a következő babácskát is.

Szóval ne gondolj erre. Én is sokat szenvedtem ezen, pedig most nagyon jó visszagondolni a lánykoromra:) Majd jön, aki kell. Amúgy nekem is volt több idősebb pasim... és mind stikkesek voltak... ezért voltak még egyedül, és tőlem sem akartak gyereket. A férjem meg fiatal és kiegyensúlyozott és mellette én is az vagyok, pedig nem indult komolyan a kapcsolat:)

Én meg attól félek, hogy el kell mennem majd itthonról, és már nem a szüleim lesznek úgymond a családom. Imádom őket..

Szerintem ez sz*rabb, és lehet hogy betegesebb is..

Régebb ilyen 14-15 éves koromban én is attól féltem, hogy soha sem lesz feleségem és magányos maradok. Mostanra, 20 évesen már így is gondolom, hogy valszeg nem lesz soha senkim. Sztem majd 30-40 körül örökbefogadok egy babát. Azért az apa-ösztöneimet legalább kiélhetem.

Meg több problémám is van ezzel a feleség dologgal. Jó kezdjük ott, hogy van olyan lány, aki tetszene meg feleségül venném, szal nem az van, hogy ki akarom élni magam meg csajozni össze vissza. Én télleg úgy érzem, ha lenne valakim, akibe szerelmes vagyok, akkor megkérném a kezét.

Csak hát az a baj, hogy nem igazán vagyok egy főnyeremény. Elég ronda is vagyok. Legalábbis sokat csúfoltak az osztársaim emiatt. Meg sérült is vagyok, ilyen belső szervi dolgok. Kicsit mintha elkezdtem volna megzakkanni is az utóbbi időben. És egyszerűen sehogysem, de télleg sehogysem tudok mit kezdeni a lányokkal. Legtöbbször beijedek tőlük. Úgy gondolom, tuti nem lenne esélyem, vagy csak lejáratnám magam. Már igazán azt se tudom elképzelni, hogyha kellenék nekik, mit csináljak. Fogalmam sincs hogy kell randizni vagy barátkozni. Szerintem nem is tudnék beilleszteni az életembe egy társat. Jelenleg lefoglal a suli.

De nem értem te mitől rettegsz. Mondtad, hogy bejössz a fiúknak. Akkor csak válogatnod kell. Am sztem egy idősebb bácsika csak kihasználna télleg, meg azért kellenél neki, mert mégiscsak pipihusi, de amúgy nem lenne őszinte sztem. Biztos akad a te korosztályodban is valaki normálisabb.