Miért ilyenek a szüleim? Miért nem értenek meg?
Három éve kezdtem a főiskolát egy másik városban. Minden nap busszal kellett bemennem, és így alkalmam nyílt megismerni közelebbről az illető sofört.
A sulim első évében lett két éve, hogy a felesége sajnos meghalt és hátramaradt egy kisfiú, akit nagyon megrázott az eset és igen visszahúzódó lett.
De lassan megkedvelt a kicsi drága és én is őt. Mára odáig jutottunk, hogy megért, hogy hagyjam, hogy anyának szólítson amit örömmel fogadtam. (mindketten tudjuk, hogy az igazi édesanyját soha nem pótolhatom, de azért jól kijövünk.)
Az édesapja (30 éves) is lassan feldolgozta a felesége halálát és más szemmel kezdett nézni rám, a tegnap megkérte a kezemet és én ennek kimondhatatlanúl örülök mert nagyon beleszerettem. Főleg, hogy nemcsak a családja fogad el, hanem a kisfiú nagyszülei (a feleség részéről) is örvendenek, hogy a kisunokájuknak jó édesanyja lesz.
Ám a szüleim semmiképp sem akarnak ebbe beleegyezni, mondván, hogy azt bíztos nem fogják nekem megengedni, hogy ekkora szégyent hozzak rájuk.
Nem értem, hogy miért csinálják ezt, mikor jól tudják, hogy milyen sokat jelent nekem a párom és én is neki és, hogy milyen jól megvagyunk együtt?
Mit tegyek? Mi a heyes megoldás?
22/NŐ
Ha a pároddal maradsz!
Nem tudom,hogy mi ebben a szégyen!?
Hisz nem túrtál szét egy családot!Nem értem....
Bár nwm voltam soha a helyzetedben,de ha a páromnak(férjemnek)lenne egy gyereke én azzal együtt úgyanúgy szeretném őt..ezt most így gondolom!
Miért ne maradhatnál a pároddal? A szüleid majd megbékülnek.
De azért nem értem, már többször leirtad a történetet, csak mindig más a probléma a kérdésed végén - ennyre döntésképtelen vagy, vagy pedig csak szórakozol?
22 éves vagy, a szüleidnek semmi joguk beleszólni az életedbe. Választhatod ezt az utat is. Viszont történetedet olvasva, én durvának és abszolút helytelennek tartom, hogy anyának hív, és a te részedről pedig, hogy engedd, hogy a kisfiú anyának szólítson.
Sem az apa, sem a te helyedben nem engedném ezt. Kijöhettek ti a kisfiúval nagyon jól, sőt, ez a normális, és talán valamilyen szintű lelki támaszt is nyújtasz neki ezáltal, de mindennek és mindenkinek megvan a helye. A te helyed pedig nem az anya szerepében van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!