Mit csináljak akkor ha nem érzek már szeretetet senki iránt a családomban? (se pedig semmilyen jellegű szeretetet)

Persze, pátyolgassátok csak! Ilyen agyjátszó p*csát még nem láttam (már ha egyáltalán tényleg igaz amit leír). Szerintem senkinek sem telt az élete minden szakasza tökéletes harmóniában (ha igen, akkor igazán irigylem). Velem is nagyon sokszor nagyon igazságtalanul bántak, főleg apa.. ÉS?? Elhordtam !!magamban!! mindennek, aztán túlléptem rajta. Én is valószínűleg nagyon sokszor okozok fájdalmat nekik, mégis biztos vagyok benne, soha nem mondanák/éreznék azt, hogy nem szeretnek. Na de hogy még kiemeled, hogy a kisbabát se vagy képes szeretni..., meg egyáltalán senkit (testvér, nagymama, akárki...) menj a p*csába! Le merném fogadni mindennél jobban szeretnek ők téged, te hálátlan .. Persze az már csak hab a tortán, eljössz ide "tanácsot" kérni, de arra nem veszed a fáradságot, hogy leírd, mégis mi nyomja a kicsike szívecskédet, a sok nagyokos meg még megpróbál vígasztalni, holott nem tartom kizártnak, hogy valami baromság miatt van a hiszti. Egyébként 20:10-es voltam..

Én se érzek se szeretetet se tisztelet a családom iránt. Nem is kell olyanokat szeretni akik tönkretették az életemet. Akik a testvéremet mindig jobban szerették. Akik mások előtt megaláztak és folyamatosan alábecsültek. Fiatalon megtanultam azt, hogy csak akkor lehet normális életem, ha elhagyom őket. Ezt is tettem, tanultam és spóroltam, majd elköltöztem külföldre. Most próbálom újra felépíteni az életemet. Ritkán beszélek velük, mert minden egyes telefonhíváskor beszólnak, hogy béna vagyok, nem tudok elérni semmit, maradtam volna inkább otthon, hogy segíteni tudjak a ház körüli munkában és a nagyszülők ápolásában. Apámmal idén 4x telefonáltam. Hogy megmondjam az igazat, az se érdekelne ha többet sose találkoznánk. 29 N