Ha egy feleség elhanyagolja magát (elhízik), akkor a férj feljogosultnak érzi magát, hogy megcsalja?
Párom és nagyon figyelünk a megjelenésünkre, foglalkozunk a testünkkel ez az életvitel beleépült a mindennapjainkba.
Beszélgettünk és azt mondta, hogy lehet abbahagyja az edzést mert megtalálta azt a nőt aki keresett (persze nem hagyná abba, annál sokkal hiúbb, csak mondta)
Én azt válaszoltam, hogy nem szeretném ha elhízna. Kérdeztem, hogy ő velem maradna-e ha én elhíznék. Azt válaszolta igen, mégha nagyon elhíznék akkor is. Annyit reagáltam, hogy persze velem maradna meg félred*gna. Erre annyit mondott, hogy nagyon okos nő vagyok.
Ez a gondolat azóta se ment ki a fejemből. Nem tudom eldönteni, hogy komolyan mondta vagy sem.
És a környezetemben is hány ilyen példát látok.
Ha egy nő elhanyagolja magát akkor a párja/férja feljogosultnak érzi magát, hogy megcsalja? Szereti az a férfi egyáltalán a feleségét?
Tudom, hogy nem csalna meg, mert szeret és tudja hogy nálam nincs második esély. Ha egyszer megcsalna szakítok vele. De azt már nem tudom, hogy esetleg 10-20 év mulva, ha valami történik velem (elhíznék stb.) megcsalna-e. Én biztos, hogy kitartanék mellette,nem csalnám meg. Nála már nem vagyok benne biztos.
ma 16:52
Valamilyen szempontból egyetértek, mert ha valaki nagyon elhanyagolja magát, koszos, büdös, úgy elhízik, hogy nem lát ki a háján, azt tényleg nehéz lehet elviselni.
De ha egy "jó" házasság attól romlik meg, hogy valakinek nincs már meg a lányos/fiús alakja, akkor az előtte sem volt jó házasság, maximum a felszínen.
Ha túlságosan a külsőségeken alapul egy kapcsolat, az szerintem nem annyira jó. Mert ha belegondolunk, 40 körül meg már kezdenek előjönni a ráncok, ereszkedik a cici, a popsi és már a ducibb fiatal lányok is jobban fognak mutatni, mint mi, mert legalább a bőrük sima és hát ugye... fiatalok. Persze elmehetünk plasztikai sebészhez, varrathatunk ráncot, kitömethetünk mellet. Ez sem változtat a lényegen. A szépség nem örök. Persze az ápoltság lehet örök és annak is kell lennie.
A válasz megírásának időpontja: ma 16:45
-
Öröm volt olvasni, amit írtál! :)
ma 16:56
Érthető, nem is vonom kétségbe, hogy nagyon zavaró lehetett és nem is kezdek most itt papolni, hogy jaj, minek ennyit a külsőségekre adni, nem az a legfontosabb. :) Neked ez fontos, irritálna a kövér pasival kellene lenned.
Itt is arról van szó, hogy ahány ember, annyiféle. Mint írtam, az én párom is vékony volt, mikor megismertem és mostanra határozottan pocakot növesztett, nem hatalmasat, de látszik. Nekem nagyon tetszik vele. Bár én eleve a pocakosabb férfiakat preferálom, a vékonyabbakat nem. De őt szerettem vékonyan is. Lehet, hogy túl lelkis vagyok és kevesebbet számít a külső, mint normális esetben az embereknek.
Viszont érdekes módon, ha én hízok, az zavar és próbálok is ellene tenni. :)
16:29 voltam
57 év - 80 kiló, vagy nem 80 kiló...
Nem tudom, de én ha megérem a hatvanat, nem akarok túl sovány lenni. A sovány idős emberek többsége iszonyat ráncos (kivételek persze biztos vannak). Ha kicsit teltebbek, valamivel jobban néz ki az arcuk. :)
ma 16.56-nak
"Bár én azt is remélem, hogy nem fogom soha úgy kezdeni a mondanivalóm, hogy "Kedveseim!" :) )"
Kár hogy nem akarod megtapasztalni az öregség gyönyörű időszakait is.A ráncokat,az ősz hajat,azt hogy odabújhatsz ahhoz a férfihez aki 40 év után is pironkodó,szerelmes arccal lessed..Kár hogy számodra csakis a kilók a fontosak.
Az ápoltság fontos.De 80 kilósan is lehet az ember,tiszta ápolt,csinos.Írod,hogy reméled soha nem kell úgy kezdeni egy levelet,hogy kedveseim..Kár,hogy a jó szív,a kedvesség már rég nem lesz meg benned..A mostani "majd én megmutatom" viselkedésed sokkal többet fog ártani a kapcsolataidban mint a + 15 kilók..
Nagyon sok embernek a természetét kéne megváltoztatni nem a külsejét...:)
Én mindenesetre örülök,hogy ennyi év után láthatom,hogy a fiaim felnőtt,sikeres emberek,és boldogok lettek.Én magam részéről örülök,hogy láthatom a férjem ráncait,hiszen ezek bizonyítják,hogy élünk,és boldog vagyok,hogy puszit adhatok a feje búbjára,és ölelhetem..Én boldog vagyok,hogy még mindig együtt élünk,és nem kell elkísérnem még az utolsó útjára..Annak is örülök,ha valakinek le írhatom,hogy "Kedvesem" Így legalább tudom,hogy értelmileg még ugyanolyan fiatal vagyok mint régen...
Mindenesetre sok sikert az életben neked,és remélem,hogy te is megőszülsz,ráncosodni fogsz,és akkor rájössz a fiatalság csak egy kis ajándék nekünk..Az élet ennél többet ér..:)
17:25
A kedveskéim kezdetű mondat számomra lekicsinylő.
És igen, én remélem, hogy sok sok más külső és belső jó tulajdonság mellé egy idősebb korára is sportos, vékony, magára igényes és magára adó férfival fogok együtt élni. És remélem, hogy hogy sok sok más külső és belső jó tulajdonság mellé idősebb koromra is sportos, vékony, magára igényes és magára adó nő leszek. Mert nekem ez fontos. Nem tudnék pironkodó szerelmes arccal nézni egy elhízott férfira. A párom pedig biztosan díjazná a szex teljes hiányát egy kapcsolatban. Mert vizuális típus vagyok, megvan, hogy mi az ami tetszik, és ami nem tetszik az taszít. Legyen az ember, tárgy, állat, akármi. Ez van.
Természetesen lehet valaki 80 kilósan is ápolt és csinos. Egy férfi is lehet vonzó plusz kilókkal. És természetesen van akinek ez tetszik. De én nem tartozom ezek közé az emberek közé. Nem fogom, és nem is tudnám megtagadni önmagam.
Köszönöm a válaszokat! Különösen (16:45 17:25) válaszadónak! Öröm volt olvasni!:)
És sajnos egyet is értek én is és a párom is túl felszínesek vagyunk az igazán mély szerelem megéléséhez.
Én kifejezetten kedvesnek találtam a "kedveseim" megszólítást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!