Aggódnom kellene a húgom miatt?

Én írtam, hogy sok külföldi kapcsolatom volt. 17 évesen olasz barátom volt - egyszerűen mindig is vonzottak a nyelvek, kultúrák. Faltam őket, ez hozta magával az adott ország polgárai iránti érdeklődést is. Természetesen kerestem külföldiek társaságát, már csak nyelvgyakorlás céljából is.

A 17 év is azért 17, mert ilyen szempontból későn érő voltam, 16 évesen kezdtem "fiúzni".

Most 28 vagyok, immár magyar férjjel, akit lelkesen tanítok angolul, mert szegény kukán ül a külföldi barátaim (a baráti kör megmaradt, sok országból) között és én tolmácsolok neki.

Engem az vonzott, mint elsődleges szempont, hogy a partner legyen vagány, nyitott gondolkodású, fogékony az új dolgokra.

A férjem magyar, de benne is ezeket kerestem elsősorban. Másodsorban külsőre is az esetem, szép mosolya van és alacsony (én is az vagyok, magas férfiak ezért jobbára kiestek nálam). Sorolhatnék még ezer okot, amiért őt választottam, a nemzetisége semennyit nem nyomott a latban.

De lehet vele külföldre utazni, nem rémül meg a nyelvi akadályoktól, tanul angolul, ami nem megy, azt meg fordítom neki.

De ha ugyanezekkel a paraméterekkel X nemzetiségű lett volna, akkor is őt választom.

Szerintem onnan közelítsd a dolgot, hogy a húgodnak se valószínű, hogy szempont lenne a nemzetiség, az pedig valószínűleg statisztikai véletlen, hogy magyar barátja még nem akadt.

Talán nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, szerintem téged pontosan ugyanazért zavar ez a helyzet, amiért engem is zavarna. Nekem fontosak a gyökereim, a magyarságom és nagyon nehezen tudnám elképzelni, hogy a páromhoz szeretkezés közben nem az anyanyelvemen szólok, hogy a gyerekeink nem lesznek magyarok, tán meg se tanulják egyáltalán, hiszen apa-anya egymással más nyelven beszélget... Nekem ez elég meredek, de igaz lehet, hogy a húgod túlságosan is kozmopolita. Ez lehet, hogy jó így neki, nem nagyon tudsz mit tenni, önálló, talpraesett ember, mint írod, és hát a sorsát mindenki maga választja magának.

Szüleiteknek nem biztos, hogy könnyű lesz ez a helyzet, de ha amúgy jól választott a tesód - tehát a sráccal minden rendben, kedves, tisztességes, normális értékrendű ember, akkor a szüleid is el fogják fogadni, ez biztos. Hiszen az a legfontosabb, hogy a tesód boldog legyen, nem? Amúgy ismerek egy csajt, hollandiába ment férjhez, a szülei egyszerű magyar gazdálkodó emberek, már elég idősek is, de látják, hogy a lányuk boldog, hát simán elfogadták a srácot. Pedig egy szót sem beszélnek más nyelven.

Azt is teljesen megértem, hogy aggódsz a húgod miatt - ezek a húgok már csak ilyenek. :-) Nekem is van egy 25 éves húgom, én 30 vagyok, csak én is nő. :-)

Szerintem bízz benne, hogy ha az élet más területein minden ok a tesóddal, akkor talán ebben a kérdésben sem szúrja nagyon el. Azért rendes tesó lehetsz, kár, hogy nekem nincs bátyám. :-)

Elég sok időt töltöttem eddigi életemben Finnországban. Alapvetően az a híresztelés, hogy barátságtalanok, egyáltalán nem igaz. Ellenkezőleg, nagyon is vendégszeretőek. A természet szeretete és közelsége fontos nekik. Általánosságban családcentrikus emberek (bár nyilván nem mind, hiszen a cirka 4 millió finnről nem jelenthetünk ki semmit egységesen :)

99%-uk szereti a halat és halételeket. Egy tejszínes epertorta biztosan leveszi a lábáról. :)

Az eper és a borsó náluk két nagyon kedvenc dolog, ezek még éppen megteremnek náluk is, bár hónapokkal később, mint mondjuk Magyarországon.

Figyelem, fontos:

A "persze" kifejezés finnül ordenáré nagy trágárság. Bár nyilván megértené némi magyarázkodás után, hogy ez nálunk mást jelent, kínos lehet, ha az asztalnál vagy bemutatkozásnál elhangzik... Nem árt figyelni.

Egyébként pont olyan normális emberek, mint más. :D

Egyébként ez nyilván ízlés kérdése, de a finn férfiak szépek. És még a legeldugottabb vidéken élő, erdei házikóban lakók is nagyon kultúráltak és udvariasak.

Mondjuk nekem nyilván a pozitív tapasztalatokból kifolyólag pozitív "előítéleteim" vannak, de egy finn pasi egyáltalán nem rossz parti. :)