Lehetetlen egy helyzet. Tudsz tanácsot adni?

Nekem kapcsolatban volt ilyen, így megértelek teljesen.. Az én esetemben a srácnak mondjuk volt beszélőkéje, de valahogy az amúgy sem épp kiscica alkatomhoz idővel jöttem csak rá, hogy milyen jó érzés, ha a Férfi, aki mellettem van, magasabb, szélesebb.. Iszonyatos butaságnak tartom, hogy akkor minek házasodtatok össze - bár gondolom pont emiatt már Te is ezerszer feltetted ezt a kérdést magadnak..

Mivel ez az érzés, ha már előjött Benned, változni sem fog, max erősödni, így az egyetlen megoldás tényleg a válás.. (még szerencse, hogy nincs gyereketek..)

Ha ilyen volt az elejen is akkor igen, hisz tudtad, hogy mit vallalsz.

Vagy zavard le a kondiba, es azon kivul, hogy megerosodik hatha onbizlmat is szed fel vele.

Ha elváltok, akkor Te adsz esélyt magadnak arra, hogy biztonságban érezd magad egy erős férfi oldalán, és lehet, hogy a férjed is talál egy olyan nőt, aki még nála is félénkebb, és mellette "oroszlánná" válik.

Szerintem sem jó az, amit leírsz, de nem csak neked, a férjednek sem.

Én azt hiszem, hogy egy férfinak fontos, hogy erősnek érezze magát egy nő mellett, ne a nő legyen úgymond az irányító, mert ekkor a férfinem férfi, hanem kisfiú a kapcsolatban.

Bár ez az én elgondolásom, kíváncsi lennék, hogy mások egyetértenek-e velem, vagy hogyan gondolják ezt.

Szerintem bántja a férjed lelkét is a helyzet, csak lehet, hogy nem mondja.

Próbálj meg segíteni neki :)

Igenis, állítsd be a pult elé, küldd el egyedül vásárolni.

Igaz nekem jó barátommal kellett így megküzdenem, de nagyjából már sikerült.

Ő is hasonló alkat volt, a kivétel, hogy magas hozzá :D

Elkezdtem edzeni vele, dícsértem jobbra balra, segítettem neki étrendet kialakítani, hogy egészségesen hízzon a kondi mellett.

Próbáltam társaságokba vinni, még csajt is szereztem neki.

Ha szeretnél még segíteni a kapcsolatotokon, akkor nagyon sokat tudsz még tenni érte.

Ha úgy érzed nem sikerülhet, csak a tiéd a döntés.

Oh,te jó ég!

Én is kapcsolatban tapasztaltam ilyet,30 éves volt az illető.Engem küldött be az anyjának virágot venni a boltba,mert korábban visszamondott ott egy rendelést és félt a virágárus szeme elé kerülni.Ha véletlenül hideg kézzel értem hozzá,kapálózott,mint egy gyerek.Egyszer v. 2-3 méterről dobtam neki egy tábla csokit (látta ő is,hogy repül) és nemhogy elkapta volna,hanem kezét-lábát összekulcsolta....pff.Hát nekem se egy nagy gyerekre van szükségem,és nem éreztem magam nőnek mellette,csak egy anyapótléknak....Ami pedig az esetetekhez fűződik: ha eddig nem változott,akkor egyre nehezebben fog,hacsak nem belátja ő is,hogy ez így nem jó és hajlandó lesz tenni valamit az ügyben.

Sok ilyen kapcsolat van. Elkezdődik, és akkor még jó mindkét félnek. Ő kapott egy pót-anyukát, te kaptál egy nagy gyereket. Akkor nyilván megfelelt így, ha összekötöttétek az életeteket. Aztán a dolgok változtak, te megtanultál egy leckét az élettől, én most már mást választanál. Nincs ebben semmi kivetendő. Éppen azért, mert ezzel a leckével készen vagy, jön a következő. (Ez mindig így van, tapasztalatom szerint. Még senkit nem láttam, aki az élet összes leckéjét megtanulta volna, kijárta volna az iskolát. Csak olyan láttam, aki meghalt.)

Nagyon úgy tűnik, a következő leckéd pont az, mit kezdesz ezzel a helyzettel? Adhatnék tanácsot, de ez több sebből is vérzik. Egyrészt én más leckéken vagyok túl, más sorrendben, tehát ami tanácsot adnék, azt nem is neked adnám, hanem a korábbi önmagamnak. Ami szintén nem lenne jó, mert ma azért vagyok olyan, amilyen, mert a korábbi leckéimet ezek nélkül a tanácsok nélkül tanultam meg.

Mit tegyél? Hallgass a szívedre! A legbelső hangra. Próbáld meg lecsendesíteni a többi hangot, a külsőket, a neveltetésedből fakadókat, az egód hangjait, hogy meghallhasd! Mert legtöbben igen nagy hangzavarban élünk. Ha most konkrét tanácsot adnék, az is csak egy zavaró hang lenne a sok közül. Ezért nem is teszem.

A férjem is ilyen volt.

Adalékként hozzátenném, hogy egyrészt volt egy előző házassága, ahol egy minihitler stílusú neje volt, neki soha nem lehetett igaza.

Másrészt engem (szerencsére-sajnos?) jó beszélőkével áldott meg a sors, ha kell, egy eszkimónak is eladok egy hűtőszekrényt. Ez is tetszett meg neki bennem, hogy bármilyen lehetetlen helyzetből kidumálom magam, bárhol tudok alkudni. Eleinte szívesen segítettem neki ilyen helyzetekben, helyette is.

Aztán engem is zavarni kezdett és hasonlóan megakadt a szemem egy nálam is nagyobb dumás haveromon. Ott gondolkoztam el, hogy hoppá, ez így nem lesz jó.

Egyszerűen annyit tettem, hogy ha helyzet volt, akkor átmentem nyusziba és "nem mertem" lépni. Ha egy társaságban szóváltás lett - bár máskor gond nélkül kiállok magamért - most suttogtam a fülébe, hogy védjen meg. Aránylag egyszerű döntési helyzetekkel kezdtem, ahol átadtam neki a stafétát anélkül, hogy észrevette volna. Tanácstalankodtam, a segítségét kértem olyan dolgokban is, amiben már tudtam rég a megoldást.

Aztán egyre nehezebb helyzetek felé toltam, ha megoldotta mindig nagyon lelkendeztem, no meg bevetettem az ősi női fegyvert - ahogy hazaértünk, "húúú, ott és akkor milyen machosan oldottad meg, teljesen beindultam" felkiáltással ráugrottam. Ettől annyira megugrott az önbizalma, pár hét után mintha kicserélték volna.

Utólag mondta, hogy nem érti mi történt vele, de tigrisnek érzi magát, még a vonzereje is megnőhetett mert hát én mennyire kívánom mostanában, sőt, más nőktől is érkeznek ajánlatok, flörtök. (Gondolom ahogy megjött az önbizalma, mások is kiszagolták és elkezdtek érdeklődni.)

Haver azóta tényleg csak haverként érdekel és nagyon örülök az új tigrisemnek :)

Az esküvő elött bezsélős volt,nem a házasság közepén kell kinyitni a szemeteket,meg kell ismerni a jövendőbelit,utána az oltárhoz rohanni.

Válj el mert előbb utóbb ugyis megcsalnád,hisz már nem férfiként emlited csak gyereként etherként,aki elöl menekülnél,az meg neki is szánalmas lesz,ha megis érzi rajtad azt hogy lenézed.

Hagyd ott a lúzert...de akkor ki kér neki parizert a pultbòl?

Élvezd az életet