Kérek szépen-köszönöm, illetve kaphatok-semmi?

"megnyugtatlak, tényleg van olyan anyuka, aki kéri a tanácsot, és nem támad"

Én ebben nem kételkedem, csakhogy az első posztod megközelítőleg sem erről szól és ez a beszélgetés ott kezdödött.

Az pedig hogy szakmabeli vagy nem egyenértékü azzal hogy jól mondod amit mondasz, számomra inkább ijesztő, mert akkor még jobban kellene tudnod hogy a gyermek elött nem veheted át a szülő szerepét.

Irom mindezt úgy hogy nekem semmi közöm a pedagógusi pályához, de meggyözödésem hogy ezt az értelmesebbje zsigerből tudja.

"Az alapvető probléma az hogy egyáltalán felmerül a parancs szó mint lehetőség valaki fejében.

Érthetőbben fogalmazva: ez olyan mintha odairnám hogy nem bántottam a gyereket. Miért kell ezt leirni, ki gondolja ezt egyáltalán? Honnan jön a gondolat hogy ezt le kell irnia, miből ered? "

Csak körül kell nézni a világban. A legtöbb szülő parancsolgat a gyerekének.

18:17

Nem veheti át a szülő szerepét? Azzal átvette, hogy elmondta neki, hogy ezt nem így, hanem úgy kell? Ezek szerint ne menjen a gyerek iskolába, mert ott tanítanak neki dolgokat, netán még olyasmit is mondanak neki, hogy ezt vagy azt másképp csináld. Így a gyerek majd azt hiszi, hogy a tanár = szülő?! Furcsa logika.

A köszönöm elmaradásán kívül, mi a baj azzal, hogy kaphatok?

Kaphatok egy papírzsebkendőt? Köszönöm?

Kaphatok egy tál levest? Köszönöm.

Kaphatok fagyit? Köszönöm.

Mi ebben az arrogáns? Még követelőző hangon sem lehet arrogánsnak venni.

Ugyanez kéremmel, szinte felszólításként is hangozhat, ha a gyerek épp kihisztizi a fagyit. KÉREK FAGYIT!!!! Nos?

"a gyermek elött nem veheted át a szülő szerepét"

Értelmezési gondok.

A szülő nincs ott az iskolapadban.

18:42

Neked egyébként mi bajod van? Cseppet be vagy szűkülve.