Engem miért nem lehet szeretni? Miért nem kellek senkinek?
19 éves lány vagyok. Leéltem 19 évet és ez a 19 év egy merő nagy semmi, üresség volt. Kicsi óvodás, kisiskolás korom óta küzdök a barátok kérdéssel. Egyszerűen hiába vagyok nyitott nem kellek senkinek, nem tudom miért nem lehetek jó társaság?? vagy nem tudom, mindenesetre nincs egyetlen egy igaz barátom se.
Fiúk: még soha nem volt barátom. Lehetett vna, de vagy én vagy a fiú visszakozott. Alapjáraton (szerintem) amúgy üldözöm magam elől őket, nem kellek egyiknek se. Pedig bármit megtennék neki, ha lenne egy barátom. Teljesen önzetlenül, tiszta szívemből szeretném és mindenben számíthatna rám.
Család: Anyukám és Apukám nem szeret, ez tény, el kell fogadnom. Jobb lenne nekik, ha én nem lennék és ezt éreztetik is velem.Anyukám szint én egy haszontalan ember vagyok, aki semmire nem jó és csak a pofája nagy. 19 é alatt egyszer nem emlékszem, h mondta vna, h szeret. Neki én csak egy nagy probléma halom vagyok.
Apukám: Nem egyszer hallgattam végig olyan veszekedést, miszerint, amióta megszülettem nincs szexuális élete a szüleimnek. Ő az akinek komolyan fel sem tűnne ha nem lennék. Tökéletes élete van a tv-vel és a könyveivel együtt. Anyukámmal hol jóba vannak, hol nem. Az érdek köti össze őket.
Nővérem: szeretem őt és ő s engem, de nagyon sok gondja van. Próbálok neki segíteni, de egyiküknek sem könnyű. Ő elmenekült itthonról Bp-n él.
19 éves vagyok és egy hatalmas nagy kövér 0-nak érzem magam.Gyűlölök élni, utálom magam, h én itt vagyok egészségesen egy szar élettel, mások pedig meghalnak pedig még annyi minden vára rájuk. Hányingerem van magamtól, undorító piócának tartom magam, ahogy anyum is mondta. Haszontalan vagyok és sem tanulásba, sem sportban, semmiben nem jeleskedem.
Van egy párnám, elég régóta vele alszom, több, mint 10 éve. De ha vmi gondom van, ha vmi bántja a lelkem csak őt tudom megszorongatni, senki máshoz nem fordulhatok segítségért. Ha anyumhoz fordulnék
megint azzal jönne, h gond van velem. És h neki ott a munkahely, hagyjam én őt békén. magányos vagyok és elkeseredett, nagyon egyedül érzem magam. És már egyre jobban elviselhetetlen.
szia:)
dehogynem lehet szeretni:) a barátkozós dolog amúgy nekem sem megy...vhogy sokszor azt gondolom, hogy nem vagyok szimpi az embereknek, pedig kedves próbálok lenni...
alig járok el vmerre, mert a középsuli befejezte óta nem nagyon vannak btaim:(
szóval megértelek...de én biztos vagyok benne, hogy szeretnek otthon is, csak sokan idegeskednek, veszekedések vannak és ilyenkor olyat mondanak, amit nem is gondolnak komolyan...
szerintem vmi környezetváltozás kellene, új suli, vagy vmi hobbi tanfolyam, ahol olyan emberekkel ismerkedhetsz meg, akiknek hasonló az érdeklődési köre...
tessék venni egy nagy levegőn és nem ezen gondolkodni, hogy nem szeret senki, mert igen is szeretnek, és hidd el, hogy majd lesz aki szeret, megtalálod te is a párodat:)
sőt...mondok vmit, te már azzal is nagyon értékes ember vagy, hogy nem volt 48524108452452452 pasid...ez egy normális férfinek a szemében sokat fog jelenteni:)
ne add fel, mert mindig változnak a dolgok...nem fogsz mindig magányos lenni...:)
én kedvellek ebből a pár sorodból következtetve:)
írj bátran, ha esetleg úgy gondolod...persze csak ha van kedved:)
fel a fejjel:)
remélem segítettem:)
Keress valami elfoglaltságot magadnak amit szeretsz csinálni, és nem mindíg mások véleménye határozza meg hogy milyen vagy. Szerintem ott a családban nem veled lesz a baj hanem a szüleiddel.
Ha gondolod én szívesen beszélgetnék veled, és ha megértenénk és megismernénk egymást akkor akár találkozhatnánk is , persze ez a távolságtól is függ.
21/F
Köszönöm mindenkinek a válaszokat. Próbálom megfogadni a hasznos tanácsokat.
Am még jövőre is gimibe fogok járni, mert öt évfolyamosba jelentkeztem és most váltottam iskolát így sajnos nálam fiatalabbakkal kell együtt járnom. Vhogy megpróbálom összeszedni az életem.
Én is szívesen megismerkednék veled. :)
Egyébként ahogy írta valaki korábban, az igaz, hogy mindenkinek saját magában kell lerendezni a problémáit, és először saját magát kell megszeretni, de szerintem hatalmas segítség, ha van melletted valaki, akire tudod,hogy bármikor számíthatsz, és segít áthidalni az ilyen nehéz korszakokat. Egyébként én is hasonló helyzetben vagyok, a családi hátterem egy kész romhalmaz, igazából én már feladtam, hogy bármit is elvárjak a szüleimtől. Az a baj, hogy már elég ritka az, hogy az ember igaz barátokra tud találni. Én sose éreztem úgy a barátaimnál azt, hogy ők tűzbe tennék értem a kezüket, miközben én az életemet feláldoznám értük, dehát ez van. Valószínűleg túl nagyok az elvárásaim, vagy nem tudom. Na mindegy, a lényeg, hogy nem vagy egyedül ezzel, és próbálj meg erős lenni, és mutasd meg a szüleidnek, hogy te igenis egy belevaló csaj vagy! 18/L
Szerintem is irány egy új város, ott kapsz kolit, valami diákmelóból még lesz pénzed is, és tegyél le valamit az asztalra, persze, ami neked is fontos, és akkor lesz mit a képükbe vágni. Nekem sem volt még pasim, barátaim sincsenek, de ezt senki nem gondolná rólam, de mivel még sosem volt pasim, komolyan el vagyok egymagam, nem is tudom mit kezdenék az időmmel, úgy megszoktam, hogy nincs senkim. De persze nagyon szeretném, hogy legyen.
Ha van kedved beszélgetni nekem nyugodtan írhatsz.:)
21/L
Hogy alakult az életed a kérdés kiírása óta?
Őszintén remélem, hogy jobbra fordult a sorsod!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!