Tényleg felfoghatatlan, hogy a férjemmel nem vagyunk sziámi ikrek?

Amúgy roppant sajnálom akiknek nincsenek kapcsolataik baráti körük,szerető családi közegük és a párjukun élik ki a hiányt,és fojtják őket.

Az ilyen tipús üldüzi el a párja mellöl a barátokat,családtagokat,hogy a csak az övé legyen.Nekem volt ilyen barátom kalitkába próbált zárni,hát otthagytam,mint a szart.

Inda-típus..:D

Azért nem irigylem őket. Lelkileg függnek a társuktól, megfojtják a szeretetükkel, tulajdonként kezelik, és emiatt rendre lapátra kerülnek. Aztán jön a következő, akire még jobban akaszkodik, és még jobban taccsra teszi őket a szakítás.. Nekem is volt olyan pasim, aki ezt tette velem, én rövid időn belül begolyóztam és szakítottam. Aztán jött az öngyilkossági kísérlet, stb, mert nélkülem mihez kezdjen az életével?! Utólag nevetek rajta, de akkor nagyon ki voltam bukva, hogy erőszakkal rám akaszkodik, mint egy kolonc, és fenyeget a saját életével..

Nincs is jobb, mint egy kiegyensúlyozott kapcsolat a nagy Ő-vel, barátok és családtagok koszorújában. Ha az ember meg akarja őrizni azt a személyiséget, amibe a párja beleszeretett (és ami tulajdonképpen ő maga) akkor amennyire lehet, élni kell tovább az "önálló" életet is.

Egy sikeres kapcsolat nem abból áll, hogy két ember éli az életét, majd találkoznak, és egy harmadik életet kezdenek élni, hanem az a bizonyos két élet éppen egy irányba fut, de összefonódik-szétválik, megőrzi mindkét fél önmagát, de közben egységet alkot a másikkal.

Ha minden pillanatot együtt élnénk meg, nem lenne miről beszélni, hiszen mindkét félnek ugyanazok a gondolatai.. mintha a tükörképével élne együtt az ember. Elég rémisztő..