Tényleg felfoghatatlan, hogy a férjemmel nem vagyunk sziámi ikrek?

Nem értem, miért olyan nagy probléma ez másoknak. Sokan birtoklásból és féltékenységből el sem tudják képzelni, hogy a párjuk jól érezheti magát egy 3. személlyel.. Én képtelen vagyok ilyen kapcsolatban élni, szükségem van barátokra és külön programokra. Buta emberek ítélkeznek és gondolják azt, hogy a másik h*lye, és nincs jó oka arra, amit csinál..

Mindenkinek másra van igénye. Én belerokkannék, ha kizárólag csak egyforma ingerek érnének a párommal, egymáshoz hasonlóvá válna minden gondolatunk és együtt töltött időnkben csak bámulnánk a falat.. Éltem ilyen kapcsolatban, és tudom, hogy nekem nem hiányzik többé. Azt pedig főleg nem szeretem, mikor a párom "függ" tőlem, nem akar sehova menni nélkülem, semmit csinálni nélkülem, mert így én vagyok valahol a felelős a boldogságért, és ha valamihez nincs kedvem, akkor is mennem kell, ha neki jó akarok.. Egy férfi azért ne vesszen el egyedül sem az életben. Ízlések és pofonok..

talán,mert az aemberek többsége szeret másokkal foglalkozni, és többet belemagyarázni a dolgokba, mint ami azok mögött valóban megbújik.

Milyen jó lenne,ha mindenki először magával foglalkozna, és nem mással!? (Lehet a saját házuk táján sepregetni...)

Mennyire találó, hogy más szemében a szálkát is, sajátjában a gerendát se!

Hát, ezért mennem a realiti,meg a kukkoló műsorok,mert ezeken lehet csámcsogni...

Ne törődj velük! Peregjen le rólad/rólatok.

üdv!

Mi is ilyenek vagyunk. Az emberek magukból indulnak ki, és sajnos kevés az olyan kapcsolat, ahol féltékenység nélkül barátkozhat egymással két különböző nem.

Nálunk pl. a férjem nagyon jóban van az exével, és hetente egyszer együtt squasholnak. Az ismerőseim nagy részét már helyettem is megütötte a guta, engem meg egyáltalán nem zavar.

Ha nektek így jó ne törődjetek másokkal.sokan nem tudnak mit kezdeni magukkal és inkább pletykálnak.

Egyébként mi is olyanok vagyunk mint az egyik válaszoló,mindent együtt.de valahogy úgy êrzem ez lesz a vesztünk.pârom sehová nem menne nélkülem(kivéve a melo),barátkozni sem nagyon akar.(bár ez h nem megy sehova nem csinál semmit a végére ùgy jön ki h engem hibáztat érte)pedig néha már én mondom neki hogy menjen el egy kicsit valahová,ne üljön velem itthon folyton,mert nem lesz így jó!

Mondjuk mi sajnos elég fêltêkeny típusú emberek vagyunk.hiába probálok nem az lenni,nekem nem megy,de ettől független nem szeretném magamhoz láncolni.felőlem elmehetne ha akarna bárhová,de nem megy.