Egy olyan férfit tényleg hanyagolnom kellene akinek már van gyereke?

ez akkor butaság, ha előre tudod, hogy hosszútávon nem fogod megemészteni a dolgot. ha téged nem zavar, akkor semmi kivetnivaló.

én pl tudom magamról, hogy nem szeretnék gyerekes apukával együtt lenni. több okból kifolyólag. például, hogy alapból második lennék az életében, úgy indulnánk. a másik pedig, ami lehet, hogy nem így lenne, de neki az az elsőszülött gyereke. és mondjuk mi is vállalnánk egy közös gyermeket, de sok szülőnek az első szülött gyerek valami olyan, ami szent és sérthetetlen. ha mondjuk a mi közös gyerekünk megszületne, és azt venném észre bármikor is, hogy jobban szereti a msásikat, teljesen belebetegednék. meg vannak apróságok. pl a közös gyereknek nem tudjuk megvenni karácsonyra a hőn áhított játékot, mert az ő gyerekének az exével is kell venni. és ezek olyan kis apró tüskék. amik engem zavarnának. lehet, hogy én nem vagyok normális, csak leírom a véleményemet. mert ezt végig kell gondolni.

Teljesen lényegtelen lesz, hogy van-e gyereke vagy sem, ha beleszeretsz a férfiba. Régen én is azt mondtam, hogy dehogy vállalnám be, most minden gondolkodás nélkül lennék "mostohaanyu".

Főleg úgy, hogy csak hétvégén van veletek a gyerek, ha zavar, akkor max azokon a hétvégéken te nem vagy velük.

Nekem volt elvált párom. Nem is olyan kicsi gyerkőccel. 10 éves kislány volt. Hát mit mondjak...imádtam :) Mintha a húgom lett volna (25 voltam) nem pedig pótmama. Nagyon jól kijöttünk.

Nagyon fájt, amikor el lett tőlem tiltva mikor szétmentünk az apjával (megcsalt és kidobtam, ez volt a bosszú).

Szóval abszolút butaságnak tartom, hogy azért ne járjunk vagy netalán találjunk párra, mert a másiknak van már gyerkőce. Persze fontos, hogy apuka hogyan viselkedik a gyerekkel, ez sok mindent elárul. (ha le sem...akkor biztos nem jönnék vele össze egyértelműen nemtörődöm, de ha jó apuka akkor nem akadály)