Mehet-e nyaralni a gyerek ha rossz a bizonyítványa?

Ismételném az előttem szólókat. Először is keresd meg a rontás okát. Ültesd le a csemetédet és fogj bele egy anyai beszélgetésbe.

Amúgy az egyik előző hozzászóló véleményével sem értek egyet, a "Ha majd teljesítesz, beszélhetünk róla.." mondatra gondolok. Ilyen esetben a gyerek joggal gondolja a következőt: Miért szenvedjek feleslegesen, ha még akkor sem biztos, hogy egyáltalán elmehetek majd? Persze az egyértelmű, hogy a gyerek magának tanul. Magyarázd meg neki, hogy ő sem tartotta be az adott szavát, így neked sem kell.

Azt nem tudjuk még, hogy miért hibáztat titeket ?

Mert ha mondjuk történt valami nagy balhé, ami miatt a szülők onnantól kezdve állandóan ordítoztak egymással, meg a gyerekhez nem volt türelmük a saját felnőtt problémáik miatt, akkor nem csak a gyerek hibája ténuyleg.

Másik, ekkora igéreteket nem szabad tenni, szülőként a gyerek iskolás kor eléréséig ezt sejteni kellene már.

Ha őszintén látjátok, hogy ti nem tehettek róla, ehhez igen magatokba kell nézni ám - akkor ne engedjétek el. Ha a ti kezetek is benne van, akkor más a helyzet.

Hány éve a gyerek ?

Egy tantárgyból lett ennyire gyenge, a többi jó ? Vagy a többiből is bukdácsol az se mindegy.

Egyesek azt írják, hogy engedd el, mert úgysem attól függ, hogy tanul vagy nem.. Hát így aztán tanulni fog! Ha eddig nem tette, akkor miért tenné? Nem kell jutalmazni azért, amiért majdhogynem megbukott (még bukhat is..) Lehet, hogy van akinek elégséges, ha bukdácsol a gyereke, de ha már jó jegyekről volt szó (4-5-ös félévi..), akkor ilyen teljesítményért hadd ne ugráljon már a szülő örömében, amiért a gyereke jól szórakozik majd egész nyáron.. Ez a gyerek nem abba típusba tartozik, aki magáért tanul. Hiszen akkor tanult volna.. majd később jön meg a magához való esze, akkor viszont már késő lesz kijavítani a mostani jegyeket. Nem jár alanyi jogon mindenkinek a 2 hónapos nyaralás nyáron. ez egy kiváltság, amiért minimum átlagosan kell teljesíteni, de hogy a legalja szintért is küzdeni kelljen.. hát az már sok!

Nyilván a fiatalok nem szeretik, ha korlátozzák őket jogaikban (nyaralás..bár ez inkább kiváltság lenne, mint írtam), de a kötelezettségeiket viszont bízzák csak rájuk, ne szóljon bele senki. Gondolom ezért van ennyi "Ha nem engeded el, még meg is utál!" típusú hozzászólás. Ha tényleg nem látja be, hogy ő hibázott, akkor puffogjon csak magában. Az élet nem arról szól, hogy mindent megkapunk akkor is, ha nem tartjuk be a ránk eső részt az egyezségből..

Ha az okoknál tartunk, én arra tippelnék, hogy a gyerek serdülőkorban van, szerelmes, és a szülei abban "hibásak", hogy "nem értik meg őt", nem engedik menni a saját feje után, minden előzmény nélkül csavarogni, stb. Ha ez így van, akkor meg is értem, hogy a tanulásban megmutatkozó "érett" hozzáállás mellett a gyerek korlátozva van a szabadságában..

Ha fiatalabb, akkor viszont nem tudom, mi lehetett a probléma.

Nem feltétlen a szigor győz mindig és az, hogy nem engeded el! Először is a legfontosabb, hogy beszélgess vele és meg kell tudnod az okát, hogy miért rontotta le a jegyeit.

Engem is úgy neveltek, hogy majd ha jó jegyeim lesznek mehetek ide-oda és ráadásul szigorú szüleim voltak(megjegyzem rossz tanuló voltam). Aztán elköltöztem, és itt nem kapom a nagy nagy letolást egy rossz jegyért, el vagyok engedve ha szeretnék valahova menni(bulizni nem járok egyáltalán) és jó jegyeim vannak, sokat javítottam:) Szóval tudd meg az okát, aztán döntsd el, hogyan legyen.

Én ha rontpottam valamiből, büntettek (nem gépezhettem, tv-zhettem, szobafogság, nem kaptam meg valamit, amit régebben kértem, nem ehettem édességet), ezért addig kellett tepernem, amíg ki nem javítottam és utána szent lett a béke. Gyerekként muszáj azt mondanom, hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani, engem ezek jó irányba tereltek.

17L