Mást is idegesít a párja gyerekes viselkedése?

Néha azt érzem, hogy az "anyja" vagyok nem pedig a párja. Mindenről nekem kell gondoskodnom, ha azt akarom, hogy ellegyen intézve nekem kell csinálnom.

Közös jövőt tervezünk, de nem rak félre pénzt, gyereket akar de még csak albérletben élünk. 30éves de bulizni jár és persze otthagy nem kis összeget. Fontosabbak a bulik mint a közös nyaralásunk, én közös meghitt romantikus nyaralásra vágyom ő Balaton Soundra akar menni. Mostanában rákapott a facebookozásra, haza ér a munkából már kapcsolja is a be a gépet és képes fél napot ott tölteni én meg megszakadok a házimunkában és akkor még csodálkozik hogy miért nincs vacsora. De az hogy 1 évbe egyszer elvigyen étterembe az eszébe se jut.

Meggondolatlan, álomvilágba él, de a kivitelezésbe vagy hogy tenni kellene valamit azért hogy egyről a kettőre lépjünk abba nem gondol bele. Belekezd valamibe ráun, ha épp nincs kedve valamihez nem csinálja, az mellékes hogy én már teljesen rákészültem és alig várom (akár egy közös kirándulás) képes utolsó pillanatban lemondani, hogy most nincs kedve. Nagyon önző és csak magával foglalkozik. Ami kis lemondással áldozattal jár, az szóba se jöhet.

És tipikus ha nem beszélünk a problémáról majd magától rendeződik és majd majd majd minden jó lesz.

Odáig jutottam, hogy már nem érzek szerelmet már semmit nem érzek. Elmondtam neki, hogy én ilyen embernek mint ő nem szülök gyereket. Mert ugyis minden gond rám szakadni és épp elég nekem ő nem kell még egy gyerek.

Ezeket nem is veszi komolyan, lereagálja annyivel hogy majd minden megváltozik. Meg ő próbál alkalmazkondi és folyamatosan változik a kedvemért, de ez nem megy olyan gyorsan. És ha lesz gyerekünk minden más lesz. És neki nem kell más nő csak én.

De én már belefáradtam egy férfivel szeretném tervezni a közös életemet nem pedig szabályozni egy nagy gyereket. (Amit ráadásul nem is engedi, mert mindent jobban tud és akaratos csak később jön rá hogy mégis tévedett.)

Nem tudom most mit várok tőletek, lehet csak kicsit ki akartam panaszkodni magam! Vagy megerősítést szeretnék, hogy tovább kellene lépnem bármily nehéz is!?!