Mit csináljak? Nem túlzok, de már a megőrülés határán vagyok.

Nem, nem normális. Az első válaszoló ötlete tetszik :)

Én 23 éves vagyok, 21 évesen költöztem el, de sajnos két év után hazakényszerültem. Az elején nem volt semmi gond, le is ültem apámmal megbeszélni, hogy 23 éves vagyok, és az elmúlt két évben kialakult egy saját életvitelem, ami működik és szeretem. Természetesen alkalmazkodom én is, segítek otthon, nincs is ezzel baj. De kicsit tovább tart az otthonlakás, mint goindoltam volna, és apám már úgy kezel, mintha újra 15-16 lennék. Ugyanazokat a harcokat kell megvívnom, amitől megőrülök.

A másik, hogy amik külön laktam, befogadtam egy erdőszéléről mentett kiscicát, aki persze jött velem haza. Na őt nem tudják tolerálni, nálunk ebből van a balhé. Ha valami feldőlt/eltört/leborult az tuti a macska volt. Pedig nekik is van egy kuytájuk, az sem szent... Mindegy, bocsánat, csak kitört belőlem a panaszáradat :)

Szóval, kitartás, próbálj elköltözni, barátoddal, vagy barátnőkkel esetleg (én most utóbbit fogom tenni). És kitartás!

23L

Ha a szobámba turkálnának biztos harapnék érte! Hivatalos leveleim ok, hogy felbontják (bár azt sem szokás se Anyuéknál sem pedig a pároméknál) nem szoktam raplizni értük, de ami személyes azt beteszik az asztalra, SOHA NEM BONTJÁK FÖL! Legyen már annyi illem mindenkiben, még ha tőlük függesz is ideiglenesen, hogy legyen magánszférám!!!

22/N

Ha a szobámba turkálnának biztos harapnék érte! Hivatalos leveleim ok, hogy felbontják (bár azt sem szokás se Anyuéknál sem pedig a pároméknál) nem szoktam raplizni értük, de ami személyes azt beteszik az asztalra, SOHA NEM BONTJÁK FÖL! Legyen már annyi illem mindenkiben, még ha tőlük függesz is ideiglenesen, hogy legyen magánszférám!!!

22/N