Mit tudnék csinálni? Egyáltalán miért ilyen az apám? Az öngyilkosság határán vagyok.

17 éves leszek júniusban,és sajnos naponta tapasztalom,milyen mikor kinyitjuk a hűtőt,és csak egy kocka vaj meg egy üveg torma van benne,azok is már félig romlottak. Eddig meggyőződésünk volt,hogy a számlákat,tandíjat épphogy kifizetve ételre már nem nagyon jut( Azt se értem,hogy ha szegények vagyunk ennyire,apámnak is minek kell tv-t néznie... mindegy,nem akarok rosszindulatú lenni ),ezt is anya keresi meg.Apa meg napok óta csak ül,ha van,eszik,fenyeget minket,és néha elmegy a városba,gondolom enni,mivel neki sincs itthon étel mindig...) Mikor egyszer elment itthonról hosszabb időre,pár napra( tudja isten,hogy miért ) akkor döbbentünk rá valamire,amit én sosem tudok megbocsátani apámnak. Volt neki mindig egy elzárt kis szekrénykéje,amihez soha senki se nyúlhatott. Most hogy elment,megnéztük,mi van benne... Lehet hogy nem kellett volna:2.400 000 ft készpénz borítékban,meg márkás övek,felsők... Fölösleges cuccok... Engem egyenesen sokkolt a dolog... Nem elég,egy éve próbáljuk eladni a lakást,azonban a vevők sokallták az árát... Anyu nevén van-teszem hozzá,de nem engedhet le belőle,pedig akar... Mikor szóba jön a pénz,vagy az,hogy leengedünk az árból,kezdődik a vita: Apa szokásához illően ordít anyunak,hogy micsoda egy k*rva,meg hogy ha nem hallgat el,kitépi a nyelvét,meg ha nem megyek el onnan,a másodikról fog ledobni,úgy,hogy az agyvelőm szétloccsan,és nem fogja érdekelni,hogy mit hisznek róla... Aztán anyuhoz mindig könyvet,poharat,meg amit talál,hozzávág,már meg se mer mukkanni... Nem merünk semmit cselekedni... Esküszöm,nem túlzok,de már iskolába is félek elmenni,nehogy arra érjek haza,hogy nem lesz anyám... Most azt terveztük,hogy nyáron megszökünk innen,de ez se lenne hosszútávra megoldás,mert az albérletet nem tudnánk fizetni... Nem túlzok,de már kezd kikészíteni a tehetetlenség,hogy utoljára normális ételt a 15. szülinapomon láttam...