Őrület határán állok édesapám miatt. Mit tegyek?
15 vagyok, apám 63. Óriási akorkülönbség, nyugdijas, és idegbeteg. Ezt ugy kell érteni hogy amikor csak teheti belémköt, aztán abbol a kis csipkelödésböl végül kiborulálsos családi dráma lesz. majd este mintha mi sem történt volna megy az élet tovább. Nos azt mondják hogy az én koromban eleve érzékenyebb és sértödékenyebb vagyok. De nem csak rólam van szó. Az azért már nem normális hogy mindennap legszivesebben leugranék az ablakból csakhogy kicsit észrevegye magát. Mit tegyek?
Ja és olyan dolgokat oszt meg, amihez nekem semmi közöm nem lenne..szexuális életük anyámmal, és hogy anyámat mivel gyanusitgatja...
Mérgező Szülők c. könyv. Azt olvasd el, abban rengeteg dolog benne van, aminek kifejtésére itt nincs lehetőség.
Nem valószínű, hogy egy csapásra, azonnal megoldod a problémát, hónapok, esetleg évek kitartó és fárasztó munkája kell majd hozzá, de megéri.
Mivel altalanossagban irtal csak, igy nehez valaszt adni neked. Semmi konkretumot nem irtal, idegbeteg, es te mindennap kitudnal ugrani, mert mar nem birod. De mit csinal veled, ut, vag, megalaz, vagy mit???
Az elso valaszolo szerintem nem irt hulyeseget, nem ertem miert lett igy lepontozva?
A konyv amit ajanlottak, hat tudod, 63 eves idos embert nemfogsz tudni megvaltoztatni, es kulonben is, neki kellene normalisan viselkednie, nem neked 15 evesen. Nyilvan egy gyerek ugy viszonyul a szulokhoz, ahogy ok hozza. Ha utik, verik, megalazzak otthon, akkor hogyan tudna tisztelni a szuleit?
Ez az idegbetegseg orvosi, vagy csak te hivod ot igy?
Tisztelem benned, hogy nem hátat fordítani akarsz, hanem élhetővé változtatni a családi életeteket.
Köztünk nincs ekkora korkülönbség apukámmal, mégis voltak hasonló - talán nem ilyen erős - gondjaink. Meg kellene találni az okot, ami miatt ilyen az apukád. Nálunk az volt a gond, hogy apu szerette volna, ha tiszteljük, de nem sok mindent tett, amiért tiszteltük volna. Azt hitte, ha ordibál velünk, akkor majd tiszteljük. Persze minden egyre rosszabb lett. De amikor megértettem, mi okozza ezt nála, miért akar erőszakosan tiszteletet kivívni, akkor megértettem és egyre jobb lett minden. Az én apám kisebbségi érzésekkel küzdött. Ő volt az egyetlen a családban, aki nem diplomás (anyu is, mi is azok vagyunk), ráadásul megszűnt a munkahelye, csomó probléma volt, amin nem tudott felülkerekedni, viszont egy férfi nagyon nehezen éli meg (legalábbis legtöbbjük) azt, ha sikertelen, munkanélküli, vagy ha szellemileg lejjebb valónak érzi magát a környezeténél.
Azt tanácsolnám, hogy csak úgy menj oda hozzá egyszer, amikor a hangulata épp jobb és csak annyit mondj neki: Apa, szeretlek, örülök, hogy te vagy az apukám. Ne haragudj, ha megbántottalak, én sem haragszom rád semmiért. Prbáljuk meg rendbehozni a kapcsolatunkat, mert szükségem van rád, szeretnék veled jóban lenni. Nehéz lesz ez neked, de megéri. Talán megérintesz a lelkében valamit, ami ott szunnyad. Nem biztos, hogy igazam van, leht, hogy ennél súlyosabb a gondotok, de szerintem egy próbát megér. Próbáld leküzdeni minden gátlásodat ezügyben, nehéz az embernek ilyesmiket kimondani, de ha javul a helyzetetek, akkor megérte. Sok sikert neked hozzá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!