SOS, Ezt hívják depressziónak?
Tudom hogy én vagyok a hunyó, de mégsem értem. 8 éve vagyok a párommal, most át kellett esnem egy terhesség megszakításon 1 hónapja. Kb. 3 hete, nem bírok magammal. Nagyon hiányzik a párom ha nincs velem, alig várom, hogy lássam, de amikor találkozunk, akkor minden egyes lépése idegesít, felkapom a vizet hamar, úgy érzem bármit mond, csak támad.
A barátnőimmel ugyanezt csinálom. Mármint nem keresem őket, ezt szóváteszik én meg kontrázok, hogy de én nem...
Most már a második barátnőm mondta ugyanazt. Felhúztam a falat magam köré, és még nekik sem vagyok hajlandó megnyílni, bezárkóztam teljesen. És vágyom rájuk, de nem jön hogy tegyek értük valamit. Egyszerűen nem tudom kimutatni az érzéseimet. Itthon ülök a 4 fal között, ki sem mozdulok, unatkozok, de mégsem jut eszembe, hogy felhívjam őket. Régen nem telt el nap, hogy ne hívjam fel őket, hívtam hogy találkozzunk, nagyon kerestem a társaságukat. Depressziós leszek, vagy mi ez? Mi erre a megoldás? Kérlek adjatok tanácsot, hogy mit csináljak, mert szép lassan mindenkit elmarok magam mellől. Nagyon szeretnék olyan lenni mint régen!
23/L
Megint 3. vagyok. Kérdező, ez teljesen normális, amiket leírsz!!! Én már túl vagyok ezen, hiszen nálam 3 éve történt. De azt a lelkiállapotot, azt a kiégett, óriási ürességet sose fogom elfelejteni. Mintha a lelkemből kitéptek volna egy hatalmas darabot! Ez ilyenkor abszolúte "normális" érzés, az lenne a nem normális, ha most könnyedén és boldogan, megkönnyebbülve élnél tovább.
Az idő fog rá hozni egy kis enyhülést, illetve az elfogadás, hogy nem tehettetek másképp.... meg majd ha tényleg újra terhes leszel...
Ő nem tud róla, és belém is mindig azt nevelte, hogy az bizony gyilkosság. De nem volt más választásom. Tényleg nem! 3 hétig rágódtam rajta, hogy mit csináljak.
Egyébként nincs meg az igazi anya-lánya kapcsolat.
Egyébként nekem még az segített, hogy a baráti társaságunkban van egy lány, aki szintén átesett egy missed ab-on (nekik sem volt szívhang, és ugyanúgy első baba lett volna), és úgy éreztem, ő tud igazán megérteni csak... A férjem is megkönnyezte velem néhányszor, de nekem még ez se volt elég tőle.. Mintha csak azt vártam volna, hogy igenis, ős is omoljon össze, és törjön össze, mint én... De a férfiaknál ez tényleg máshogy van, és emiatt nem is lehet őket felelősségre vonni. Bőven elég, hogy ott van veled, meghallgat, és elviseli a "hülyeségeidet" ilyenkor. Többet tőlük nem lehet ilyenkor elvárni.
Nincs esetleg valaki a társaságban, akinek volt már szintén hasonló szituja?
Csak elég sokmindenen mentem már keresztül, hiába még csak 23 vagyok. Mindig ilyen voltam, és féltem akárki előtt is kimondani az érzéseimet. Féltem hogy kihasználják majd. Engem mindenki nagyon erős lánynak ismer, pedig ha tudnák, hogy mennyire gyenge vagyok....
Félek, hogy ez az örökös zárkózás az érzelmek terén tönkreteszi a lelkemet. Már így is jó pár heg lehet rajta. Úgy érzem, ha így haladok, 30 éves koromra egy idegroncs leszek, szó szerint. Annyi idős koromra egy életvidám nő akarok lenni, aki érti a viccet, pozitív, jókedvű, és hajtja a céljait. De így ilyen felfogással úgy érzem, elvesztem. Most mélyponton vagyok, az biztos.
Valahogy pedig fel kell dolgozd, mert bele lehet betegedni!! :( Akár valakivel beszélgetni róla.. akár esetleg egy kineziológus, pszichológus (egy-két alkalom is elég). De érdemben ez - ahogy korábban is írtam - a gyász időszaka, amit meg kell élni!!! Nem lehet elrakni későbbre, nem tudod halványítani, ez van, és fel kell dolgozni sajnos... mégha feldolgohatatlannak is tűnik!! :(
De egy biztos, hogy túl leszel rajta.. engem a másik missed-es barátnőm mindig azzal nevettetett meg ilyenkor, hogy azt mondta: "Ami nem öl meg, az megerősít"... és milyen igaz ez a mondás!!
Lesz még babátok, nagyon fiatalok vagytok, emiatt nem aggódnék... de amiben most vagy, azt most kell átélned, és túlélned!! És ha ebben segítség kell (márpedig sztem kell- nekem is kellett) akkor ne szégyelld keresni a segítséghez vezető utat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!