SOS, Ezt hívják depressziónak?
Tudom hogy én vagyok a hunyó, de mégsem értem. 8 éve vagyok a párommal, most át kellett esnem egy terhesség megszakításon 1 hónapja. Kb. 3 hete, nem bírok magammal. Nagyon hiányzik a párom ha nincs velem, alig várom, hogy lássam, de amikor találkozunk, akkor minden egyes lépése idegesít, felkapom a vizet hamar, úgy érzem bármit mond, csak támad.
A barátnőimmel ugyanezt csinálom. Mármint nem keresem őket, ezt szóváteszik én meg kontrázok, hogy de én nem...
Most már a második barátnőm mondta ugyanazt. Felhúztam a falat magam köré, és még nekik sem vagyok hajlandó megnyílni, bezárkóztam teljesen. És vágyom rájuk, de nem jön hogy tegyek értük valamit. Egyszerűen nem tudom kimutatni az érzéseimet. Itthon ülök a 4 fal között, ki sem mozdulok, unatkozok, de mégsem jut eszembe, hogy felhívjam őket. Régen nem telt el nap, hogy ne hívjam fel őket, hívtam hogy találkozzunk, nagyon kerestem a társaságukat. Depressziós leszek, vagy mi ez? Mi erre a megoldás? Kérlek adjatok tanácsot, hogy mit csináljak, mert szép lassan mindenkit elmarok magam mellől. Nagyon szeretnék olyan lenni mint régen!
23/L
Szia. Ez teljesen "normális" lelki állapot egy terhességmegszakítás után. Én egy nagyon vidám, nyitott nő vagyok, de mikor sor került nálam is egy terhességmegszakításra (ráadásul 30 fölött voltam), hát azt a pár hónapot az ellenségemnek sem kívánom. Mi akartuk a babát, csak nem volt szívhangja, így el kellett vetetnünk :(
Utána mindenféle nagyon csúnya gondolat jelent meg a fejemben, amiben az is gyakori volt, hogy bárcsak meghalnék, vagy elütne egy autó, vagy rámdőlne egy ház. Nem kívántam embereket látni, senkit! Ha rámszólt valaki, már sírva fakadtam... Ez nagyon nehéz és hosszú folyamat. Engem csak az "gyógyított" ki ebből, mikor újra terhes lettem.
Tudnod kell, hogy a gyász egy folyamat, amit mindenkinek végig kell élni, végigcsinálni. Szóval a fájdalomban előbb el kell merülni, hogy utána ki tudj belőle emelkedni. Szerintem nálad most a merülés van épp... :(( De el fog múlni!!
Próbáld magadat megtalálni. Elveszett belőled valami.
Figyeld csak mit írtál: régen mindig felhívtam őket, de most nem, pedig vágyom rájuk...stb. Te magad hol vagy? Te nem vagy? Csak a barátnők, meg a párod által létezel?
Ezen változtatni kell. Saját magad által létezzél. Magadat becsüld meg. Mond ezt: Kiváló társaságban vagyok: saját magammal. Erősítsd magad ebben: "magamnál vagyok" . Becsüld meg magad. Tegyél meg mindent, hogy megbecsülhesd azt, aki vagy. Belül üres vagy? Kopogtasd meg a bordáid között a csontot, és kérdezd meg: "Ki van odabent?"
Ott lakik az "Inner Chaild", a "Belső Gyermek"…, aki te vagy.
Ezt ne tedd!!!Kell valaki, akinek elsírod a bánatod!! Ezt nem gyengeségnek hívják, mint írtad, hanem fájdalomnak. Ha sírsz, azzal emberi mivoltodat mutatod ki. Ezt soha ne szégyelld! Mondd: ki előtt kell magad szégyellni? Az abortuszra biztos okod volt, senki el nem ítélhet ezért!!!
Hidd el: ha megpróbálsz úgy tenni, mint javasoltam, az csak jó lesz neked, a lelkednek. Mellesleg, ha a párom ennyire nem lenne megértő velem, elgondolkodnék a közös jövőnkön...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!