Anyum rengeteget bánt engem, mit tegyek?

csak ideigleneesen költözz oda...

a párod bizti megérti :)

úgy sajnállak :(

mondd el a párodnak 1000000% h megérti!

Lehet igaz, meglehetne oldani a költözést. Sprólnom kéne még inkább. Lehet ez lenne a legjobb, igazatok van.

AKKOR MIRE VÁRSZ?

ne hagyd hogy anyukád tönkrevágja az életedet,

én már a napokban összecuccolnék és elmennék

ezt nem lehet kibírni!!!!

szintén 25 vagyok és nő.

bár már nekem férjem és kisbabám van

de én is azt ajánlom jobb külön

hidd el !!!!

15:46os vagyok újra, lehet hogy kicsit hosszú lesz, amit írok:

na, akkor jól gondoltam, anyukádnak ez a fajta viselkedése abból ered, hogy gondlom a szülei ilyen régimódi nevelést képviselve erre tanították meg a gyereket, ebből kifolyólag anyukád szerintem jobbnak látta csittben maradni ésnem csinálni semmit, mert akkor nem kap verést, ezalatt a gyerek könnyen megfigyeli a szüleit, így kialakul benne egy kép az átlagos, jólműködő családról, és jó írtad hogy faterja határozott volt, de hát anyád verte (szerintem akármilyen állatnál, mondjuk kutya vagy vmi ilyennél, ha van két személy felette, akik nevelik és az egyik fizikai fenyítést használ, akkor azt tekinti a dominánsnak, gondolom ez alakult ki az anyádnál is, hogy az anyának kell lenni a családfőnek egy családban) ezért keresett magának egy olyan társat, aki nem hagyja el, de közbe dominálhat felette. ez sikerült neki, így jöhetett a gyerek. így megjöttél Te. és most meg kell értened, amit mondok, mivel anyádban is vanegy kis emberség, ezért nem vert meg téged soha, mert Ő is emlékszik, hogy milyen volt a gyerekkora a veréssel, ami szerintem okozott egy kis traumát neki, de, mivel meg van neki a kép az általános családról és mivel nem akart téged veréssel fegyelmezni, ezért ezt levezette azzal, hogy ordítozott veled, meg hogy a gyereknek nincs beleszólása semmibe, ha a szülőnek meg van a saját véleménye, ezért szidott le téged, meg dobálta szét a könyveidet. a pároddal kapcsolatban meg, annyit tudok mondani, (nem tudom, hogy igazam lesz-e) hogy a te gyerekkorodban az a sok ordítozás, meg úgymond megalázás miatt vagy ilyen érzékeny és szerintem kicsit visszahúzódó, így az anyád nem vette észre hogy ő tett téged ilyenné, hanem csak a félős, nem tud a saját lábán megállni kislányt látja benned, és úgy gondolja, hogy te nem tudnál magadnak megfelelő párt találni, és megint azt tudom mondani, hogy meg van győződve arról, hogy a szülő véleménye áll az első helyen, aztán a gyereké, ezért gondolja, hogy ő jobb párt talál neked, és figyelembe se veszi azt a vkit, akit te választasz. na, asszem mindent leírtam, amit akartam. tehát összegezve: először is, nem tudom, hogy mennyire volt igazam, amit leírtam, de lekéne ülni anyáddal egy komolyat beszélni arról, hogy te már felnőtt nő vagy, aki meg tud állni a saját lábán, ezután megbeszélni vele, hogy azért nevelt így téged , mert amit leírtam, és szembesíteni őt hogy valójában rád milyen hatással volt, és ha már ezekután kellően határozott voltál és túl lettetek egy szembesítő beszélgetésen, ami remélhetőleg jól végződött, ezután elmondani neki újra a barátoddal kapcsolatban a dolgot, mesélj róla egy kicsit, hogy jó, megbízható, kifinomult, stb párnak tartod, (és akár jó családapának, nem tudom, hogy mennyire terveztek előre, bocsi), na ezekután második lépésnek ajánlanék egy délutáni meghívást vagy vacsorát veled, a pároddal és az anyáddal, hogy egy kicsit jobban megismerkedjenek és jobb benyomást szerezzen anyád róla, és ha minden jól sikerült és remélem, hogy jól sikerült, harmadik lépésnek az összeköltözést, de azzal még egy kis időt várjatok. ja meg még annyit akartam mondani, hogy most nem akarok jönni azzal a dumával, hogy anyád valójában azért csinálja, mert szeret, mert azt úgy se hinnéd el, hanem csak azt hidd el, hogy valójában jót akar neked. na így asszem msot már tényleg elmondtam mindent:D. magamat jó emberismerőnek tartom, szoval szerintem, ha jól csinélsz mindet, akkor bevállhat, amit mondtam és hogy ha lehet egy kis kérésem, akkor majd írj már, hogy mennyire volt igazam vagy mennyire vállt be, amit mondtam, meg hogyha tényleg megfogadod, amit leírtam, akkor azzal mi fog történni, tehát javul-e majd valamennyire (pszichiáter anyával, csak ragadt rám valami, remélem) na sok szerencsét nektek, és remélem beválik, amit mondtam, aztán majd írj:)

óó hát persze kedves előző, nekem meg apám nőgyógyász oszt' én még sem értek a nőkhöz :D

Ebben ott a hiba, ha az anyja egész életében ezt gondolta helyesnek és fel sem merült benne az hogy, nem helyes amit csinál, akkor majd 1 csapásra egy mély beszélgetés megváltoztatja, és nem tom hány évi nevelési módszert kútba fog dobni nem? Ezt szerintem te sem gondolod komolyan...

Saját tapasztalatból kiindulva: hasonló nagyanyám/anyám volt/van.. Azzal a különbséggel hogy belém is beletette az a mentalitást hogy védjem magam. Ellenben a kérdező hiába 25, hiába a sokéves rugdosás... nem jött rá hogy anyja nevelni akarja... Nekem anyám ugyan ez volt, azt gondolta életképtelen vagyok... 19 évesen volt a forduló pont. Mikor sokadszorra lett semmibe véve a kívánságom, akaratom döntésem... Fogtam magamat és belekeveredtem 1 olyan veszekedésbe ahol röpködött a az össze felmenő/lemenő... Mondta anyám nem hogy nem főz, meg nem mos.. Mondtam neki nem is kell. főztem meg mostam magamra. Muterom meg csak mormolt az orra alatt... eltelt 1 hét, nem mondott semmit de megenyhült.. persze azóta ugyan úgy mos főz mikor otthon járok (albi) de valahogy komolyabban veszi az egész személyemet. Meghallgat és megértő, meg kell mondjam én is olyan vagyok mint ő.. hiába 23/F de régi, maradi, és eltántoríthatatlan gondolkodásmóddal rendelkezem... Szóval kérdező, vagy kiállsz magadért és "levizsgázol" hogy vagy valaki. (Mert ne haragudj meg 25 éves létedre elég tutyimutyi gyerek vagy...) Máskülönben 40 éves korodra is anyád parancsol, és ezzel együtt nem csak ő hanem széles e világon :D.. ha neki ellentmondasz az életben bárkinek. És igen kimerem mondani anyád jót akar... Bárminyire is nem úgy látszik. Szóval minden rajtad múlik

23/F