Anyum rengeteget bánt engem, mit tegyek?

Azt hiszem hosszú lesz, de remélem azért lesz, aki elolvassa és ad vmi jó tanácsot.:)

25 vagyok, még szüleimmel élek. Nem élősködök rajtuk, beleadok a rezsibe, mosogatok, takarítok, néha én főzök.

Apuval nincs bajom, de anyu nagyon fel tud idegesíteni, előtte nem mutatom, de néha lefekvéskor elgondolkodom és sírok, lehet nagyon érzékeny vagyok nem tudom.

Gyerekkoromban sose vert meg, de sokat kiabált velem, pl. egyszer kedvenc játékomat összetörte dühből, akkor nagyon fájt, egy gyereknek azért ez sérelem.

Hogy felnőtt lettem, semmit se változott, nagyon bele akarna szólni az életembe, de én nem hagyom, s ez sokszor okoz összezördülést.

Van párom, akit nagyon szeretek, hétvégenként nálam alszik. Na anyunak ez is baj, minden apróságba beleköt, mindennek elmondja a háta mögött, előtte meg jópofizik. Mindig mondja, hogy nem lehetek ilyen hülye, hogy leragadok mellett, s ismerősi körében keresgél nekem pasit... Ő az első komoly kapcsolatom, nagyon szeretem, házasságot tervezünk, de erről még nem szóltam, mert meglenne a botrány. Nagyon nagyon fáj, hogy nem fogadja el, meg mondja ő adott magára annak idején, ilyen pasival szóba se állna... A barátom kedves, gyengéd, másokkal is barátságos, tanul és dolgozik mellette, nem link alak, megbízható, udvarias, nem iszik, cigizik. Minden ismerősömnek szimpi, csak anyunak nem.

Még sorolhatnám, amiért megharagszik anyum, ilyen aprsógág pl.: párommal étterembe ettünk, nem otthon, mikor ő főzött vacsorát. De nekem előtte erről nem szólt, honnan tudtam volna???

Most megint csak csekélységen veszekedett. A szobámba tette mindig a nagymamától kapott terítőket, ilyen pici hímzetteket. Már nagyon sok felgyülemlett. Mondtam neki szortírozom, s néhányat hagyok kint nálam, a többit bedobozolom, de majd nézze meg, hogy neki is megfelel-e így. Belement, minden rendben volt. MA felutaztam vizsgámra (most levelezőn is tanulok), erre felhív, csop.társaimmal kávéztam, annyira, de annyira égő volt!!! Kihallatszott az egész!!! Elmondott mindennek, sz@rházi, hálátlan gyereknek, mondta ne is jöjjek haza. Mondtam neki, még én kértem bocsánatot, h. mindent visszateszek akkor, ebből nem kell ügyet csinálni. De tovább ordítozott. A képemről meg égett a bőr, mert ugye kihallatszott a telből, persze félrementem, de az eleje akkor is. Hazaértem,halál fáradtan. Minden könyvem szanaszét dobálva a szobába. Mondta, azért tette, h. szortírozzak én is. Csak hogy én nem az ő szobájában tettem rendet a terítőkkel! A sajátomban!!! Egész délelőttöm a rendrakásra ment. Most meg anyu úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Apu hallgat, mint mindig ő soha semmibe nem szól bele.

Én már ezt nem bírom.:( Mit tegyek szerintetek? Én vagyok a hibás? Elrontottam vmit? A barátaimnak, a páromnak se merem elmondani a problémám, annyira szégyellem.:( És a csopotásaim mit gondolhatnak rólam? Egy szót nem szóltak, de biztos megvan a véleményük.:(