Voltatok már úgy vele, egy-egy vita után a férjetekkel, hogy "kellett ez nekem"?

Nem a férjem, csak élettársam, szóval nálunk az összeköltözés szokott így beugrani néha. Hogy régebben milyen egyszerű volt, egyedül laktam és nem volt ilyen vita. Vagy előtte a szüleimnél, egyszerűen magamra csuktam az ajtót, és ők azt tiszteletben tartották.

Szerintem ez normális, és nem jelent semmi rosszat a kapcsolatra nézve. Ilyen gondolatok vannak, ez van.

Jaj ne,második. A "feminista" nem egyenlő a férfigyűlölővel... És a leszbikussá "váláshoz" sincs köze.

egy feminista (heteroszexuális kapcsolatban)

Kérdező: ha a veszekedésnél nem a veszekedés tárgya bosszant, hanem hogy egyáltalán hozzámentél, akkor ott komoly bajok lehetnek, nagyon megbánthatott a párod. Mi is összekapunk néha, de soha nem arra gondolok, hogy miért is vagyok én vele, csak az adott (általában apróság) bosszant fel.

Nekünk soha!

Se nekem, se a férjemnek nincs ilyen gondolata egy pillanatra sem.

Pedig nagyon heves vérmérsékletűek vagyunk mindketten, ha vitázunk, akkor nem sajnáljuk, épp mi törik össze ( főleg én...)

De még egy nagyobb vita hevében is az jár a fejemben, hogy soha nem tudnám őt elhagyni, nagyon szerencsés vagyok, hogy egymásra találtunk, szeretjük, tiszteljük egymást.

"veszekedés elleni pirulák" Ez már sokaknak segített. Hátha neked is. De be kell venni!!!(úgy értem elolvasni, átgondolni, magadra illeszteni mint egy új ruhát, hátha jól áll. Ne félj tőle, nagyon is szórakoztatóóóó.

[link]

Basszus, akkor legyetek divatleszbik, úgyis vannak elegen! Pl. a kövér, ronda nők sokszor lesznek divatból azok, mert ha férfiembernek nem kellenek, egymást megszánják.

Én meg nem lennék leszbi, el nem tudnám képzelni az életem férfiak nélkül, pedig nem faltam őket sosem, egy igaz szerelmem volt/van.