Miért tartanak karanténban a szüleim? Miért óvnak ennyire?

Valakit a csalàdból kérjél meg, hogy legyenek a segitségedre. Segitsenek abban, hogy beszélnek a szüleiddel. Kàr lenne, ha a szülõk féltése miatt, valóban olyanra kényszeritenek, amelyet lehet soha nem tenné meg.

Dicséretre méltó vagy, komolyan, még bird ki és ha egyetemre kerülsz lehet, akkor màr azt làtjàk, hogy jobban megbizhatnak benned. Most abban a korban vagy, amikor valóban a személyiséged fejlõdik. Fel a fejjel és még igy is légy büszke magadra!

Van mobiltelefonod?

Ha szeretnél egyedül (vagy barátokkal) elmenni valahová, akkor előtte sűrűn mondogasd, ajánlgasd nekik, hogy mindig felhívod őket, csak töltsék fel pénzzel. És eleinte tényleg hívd fel őket, amikor felszállsz a buszra, leszállsz, megérkezel valahová, elindulsz valahonnan. Mindig van lehetőség, egy perc, amíg nyúzod őket. És ajánld fel azt is, hogy hívhatnak, bármikor.

Hidd el, egy idő után meg fogják unni, hogy hívogatod őket, és leszoknak az aggódásról.

(Én is ezt csináltam a szüleimmel. 16 évesen kértem, hogy legyen telefonom, aztán rájöttek, hogy az sokba kerül, ha folyton-folyvást hívom őket vagy ők hívnak, ezért egyre ritkábban próbálkoztak, aztán elég volt az is, ha valamikor a nap folyamán küldtem egy SMS-t. Most pedig külön élek a fővárosban, mert tanulok és hetente hazaszólok vagy küldök egy e-mailt, hogy élek.)

És gyúrj rá, hogy valami jó távoli főiskolára, egyetemre menj!

Vagy ha nem tanulsz tovább, keress ki valami távoli munkát, továbbképzést. :)

"Azt hiszik rólam, hogy én vagyoka világ legrosszabb gyereke, nem lehet barátom, mert akkor biztosan terhesen jövök haza...ez szörnyű!

Ja és nem lehet nekik semmit sem elmondani, hiába beszélnék velük. Apukám rendőr, neki szakmai ártalom a féltés. Ja és én csak gyerek vagyok, nekem nincs szavam, ezt mondják."

qva jó szüleid lehetnek :S amint teheted lépj le, élvezd ki a szabadságodat és az unokát, ha majd lesz, tartsd távol tőlük, különben megint rád szállnak.

22/L

Ez mindenképpen túlzás, amit művelnek a szüleid. Az enyémek hasonlóak, én 26 vagyok, de még 16-17 évesen is beleszóltak abba, hogy kivel barátkozom (lány vagyok). Fiúzni nem fiúztam akkor még, tök éretlen voltam, de a barátnőimet mindig utálta anyám, és nekem is volt egy karantén időszakom.

Ha érdekel a történet (szerintem tanulságos): http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..

Amúgy engem is fenyegettek anno, hogy csak a helyi gagyi főiskolára mehetek, ha továbbra is barátkozom a barátnőmmel, akitől eltiltottak 16 (!) évesen.

Tanácsolni azt tudom, hogy bírd ki még egy kicsit ezt az időt, aztán jelentkezz másik városba továbbtanulni. Esetleg a telefonos dolgot bevetheted, amit írt az egyik válaszoló, hogy minden sz*rral felhívod őket, hogy most itt vagy, ott vagy, megérkeztél, most szálltál fel a buszra. Hátha megunják.

Nagyon rossz érzés az, hogy semmi okot nem adtál a bizalmatlanságra, és mégis így bánnak veled a szüleid. Nem akarlak elkeseríteni, de az ilyen típusú szülők nem nagyon szoktak megváltozni, szóval neked kell valahogy kezelned ezt a helyzetet. Az elköltözés mindenképpen jót tenne, tarts ki érettségiig!!!

26/N

Előző vagyok. Még annyi, hogy esetleg leülhetnél beszélni a szüleiddel, mondd el nekik: úgy érzed, nem adtál okot arra, hogy ennyire ne bízzanak meg benned. Lehet, azt fogják erre válaszolni, hogy csak féltenek. Erre mondhatod, hogy megérted, hogy féltenek, hiszen annyi rosszat hallani a mai világban. De nem vagy már kislány, tudsz vigyázni magadra, ha pl. a boltba (!) mész.

Meg ez a mozis történet... ezt sem értem. Anyukád miért ment csekkolni, hogy kikkel mész? Attól félt, hogy netán fiúval? De még ha fiúval is mennél, szerintem 17 évesen elmenni egy moziba egy fiúval, az nem egy égbekiáltó bűn.

Nem garantálom, hogy sikeres lesz ez a beszélgetés, de egy próbát megér. A lényeg, hogy legyél nyugodt, de határozott, ne hagyd magad elbizonytalanítani, neked van igazad. Ne legyél indulatos. Bár tudom, nehéz megállni, de nem célravezető.

Különben nyugodtan írj, ha van kedved erről a témáról beszélgetni, levelezni. Mint írtam, nekem is ilyen szüleim vannak, nem volt túl nagy szabadságom kamaszkoromban, pedig nem adtam okot a bizalmatlanságra, én is egy jó tanuló, jó kislány voltam. (Egyetem alatt már nem voltam az. :))

Kitartás!

26/N