Legyen büszkeségem, vagy ne?
Sziasztok, előre szólok, ez egy bonyolult-fura történet lesz.
Párommal tegnap szakítottunk.Bevallotta, hogy van valaki, aki nagyon tetszik neki. Nem szerelmes belé, és akkor sem lenne vele valami miatt, ha én nem lennék, sőt állítólag szeret. De ez már hónapok óta tart, tartják a kapcsolatot telefonon, taliznak, de más nem történt, nincsenek együtt.
Ma reggel is kellett vele beszélnem közös dolgok miatt, ma már azt mondta, hogy ezt az egészet kitalálta, hogy megutáljam és szakítsak, mert nagyon elege van belőlem, rajta lógok, idegesítő vagyok, olyan vagyok, mint egy kullancs.Eléggé nagyon bunkó volt.
Ma, később meg már azt mondta, hogy egyik sztori sem igaz, igazából nem akar szakítani, nincs is senkije, csak piszkáljam kevesebbet, ő szeret. Ezután itt hagyott, válasz nélkül, nem tudom, hogy most mi van (ez már msn-en volt).
3 éve voltunk együtt, én 23, ő 32. És szerintem nem lógtam rajta, csak nekem természetes volt, hogy minden nap keresem, neki nem.
Szerintetek most mi van? Keressem még, próbáljam megbeszélni vele? Vagy hagyjam a fenébe? Mit tennétek?
A fő kérdést elolvasva azt akartam írni, hogy most a büszkeségeddel, vagy a pároddal akarsz élni?
De aztán elolvastam a történetet és arra jöttem rá, hogy nem jól látod, ennek semmi köze a büszkeséghez. Ez az önbecsapásról szól. Először is, ha keresed, megint kullancsnak fog tartani, de ha valahogy mégis kikönyörgöd, hogy fogadjon vissza, akkor ugyanúgy fog más nőkkel találkozni és már nem csak beszélgetni fognak (ha ugyan eddig csak azt tették, amiben nem vagyok biztos).
Tényleg nem tudom, mit tennék a helyedben, tudom milyen, mikor nagyon szeretünk valakit, de külső szemlélőként úgy látom, nem kéne többet keresned és neki sem téged.
Köszönöm a válaszokat!
Persze, hogy nem tudom, mi legyen, szerintem ő maga sem tudja, mit is akar. Csak hát rajtam csattanik az ostor. :(
Könyörögni semmiképpen nem fogok neki, hogy maradjunk együtt, igazából nagyon megbántott, és én tényleg nem erőltetem rá magam senkire. Csak jó lett volna, ha ezt normálisan megbeszéljük, mert így számomra olyan lezáratlan az egész és nehezebb feldolgoznom.
Az meg, hogy a párommal beszélhessek minden nap, szerintem reális elvárás, az elején ez neki sem okozott gondot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!