Lesz majd esély arra, hogy egszer megszeressem a gyerekeket?

étemmá'D

Gondolam, hogy nem utálod őket, hanem sok közülük idegesít.

Ezt értem és megértem, sőt ismerős.

kb ugyanazt kérdeztem egy kolléganőmtől, mint te, amikor terhes lett. A lány nemes egyszrűséggel parazitának nevezte a pocakjában fejlődő csemetéjét, de nem haraggal, hanem ártatlan, szeretetittas képpel. Őt is idegesítették velem együtt, a tekintetben egy véleményen voltunk, hogy nem mind ártatlan bárány, és akad köztük ellenszenves is bőven, ahogyan aranyosédes is. Plusz a gügyögést én sem szeretem, ahogy ez a lány sem.

azért vállalta, mert a pasijával -már a férje-imádták egymást, és a srácnak ez volt a vágya. Gyerek. a kérdésemre a választ ekkor letudta azzal, hogy egy gyerek nem olyan vagy czcc, mint pl 3, és ha a többit nem is, de a sajátját az ember állítólag szereti.

Ennyiben maradtunk, aztán megszült.

Velős kérdésemre, miszerint mostakko' mizu, azt mondta, és ha valakinek, neki elhiszem, hogy:

Az ember a sajátját tényleg szereti. nagyon-nagyon.

kolopele, az értelmes hsz-edre vagy büszke, vagy arra, hogy neked fél milla holléte apróság? Utóbbiért elismerésem, szép teljesítmény ez egy olyan korban, ahol anyagi okokból nem hogy gyerekre, de drótkerítére sem telik sokaknak, szóval vegyél vissza, irritáló a válaszod.

nem is értem mire reagáltál amúgy, mert kérdező nem a kerítését sajnálja, hanem megfontoltan akar dönteni. Azt sem a kerítésről....

Hány éves vagy?

Én ugyan útálni sosem utáltam a gyerekeket, de nem is nagyon érdekeltek. Sose tudtam velük beszélgetni (még most se tudok), és a kisbabákat kifejezetten rondának találom, hiába mondják mások jajj milyen gyönyörű. De most már azokat akik olyan emberformák bölcsis ovisok már többnyire aranyosnak találom de ők sem kötnek le 20 percnél tovább.

Ennék ellenére kb. egy éve nagyon szeretnék gyereket, pedig eddig egyáltalán nem akartam, szóval szerintem ez idő kérdése is a másik dolog, hogy amíg nem vagy szerelmes addig szerintem biztos nem akarsz gyereket, nem tudom, hogy a kettő hogyan függ össze, de biztos vagyok benne, hogy van közte kapcsolat.

anyám sem szereti a gyerekeket, sőt, útálja őket, saját bevallása szerint.

de attól még tudom, hogy minket, a saját gyerekeit (3 is van) szeret és felnevelt, méghozzá jól.

a saját gyerek az más.

az idegenek gyerekeit én sem szeretem, gügyögni sem szoktam nekik.

haverok, barátok gyerekeivel elvagyok ideig-óráig, attól függ :)

A legnagyobb baj sokszor a környezet, ami iszonyt alakít ki az emberben bizonyos dolgok iránt.

Egy időben én is kiborultam gyerekkel kapcsolatos dolgoktól.Utálom a mai napig ha szülők úgy beszélnek a gyerek dolgairól(olyan dolgok amik engem taszítanak pl:a szobatiszta kérdéstől elmegy az étvágyam is)mintha az mindenkinek tök izgalmas lenne.Megértem, a gondolataid.A múltkor pl. a kedvesemnek a szülinapi tortáját ami után rohangáltam leköpte egy vendéggyerek.Mindenki aranyosnak tartotta rajtam kívül, hiszen csak két éves, ki akarta próbálni, hogy milyen elfújni a gyertyát, és leköpte.Szerintem a szüleinek kellett volna odalépni.Ez nem csak egy tárgy, ezt munka volt összehoznom.Ezek miatt nekem is vannak fenntartásaim.DE!te ettől nem vagy rossz ember, csak valószínűleg még nem jelentkezett a "biológiai kiáltás" belső hangja.Az emberbe evolúcionálisan kódolt(és ez ellen nem is védekezhetünk)legelemibb ösztöne a saját fajtájának, génjének átörökítése. Az emberek ciklikusan megújulnak lelkileg is (ált. 7-10 évente).Lehet, hogy a következő életciklusod olyan változásokat rejt, amit most még nem is gondolsz.Biztos volt már olyan, hogy visszagondolva egy-két évvel ezelőtt nem gondoltad volna valamiről, hogy így alakul.Ez is olyan lehet, talán nem is gondolnád mondjuk 3 év múlva hogyan változnak meg benned a dolgok.De ha egy tanácsot adhatok.Nem szülni, önsorsrontás.Az életben senki nem lesz hozzád igazán lojális a családododn kívül.Kár lenne, ha pont neked egyszer nem lenne. Egyszer...nem mostani kérdés, úgyhogy szerintem ne foglalkozz most vele.Az életed úgy fog alakulni, ahogy neked a legjobb, hiszen te alakítod:)