Lesz majd esély arra, hogy egszer megszeressem a gyerekeket?

De én sem tudom, miért van ez az érzés bennem. Egyszerűen nem tudom elviselni őket, és hülyén érzem magam, mert nem tudok és nem is akarok gagyorászni velük. Nő létemre sokszor ezért kellemetlenül érzem magam, mert mások viszont néznek rám, hogy most mi a bajom, hogy nem érdekel a gyerek, mert ugye az az elfogadott, ha nyávogsz más gyerekének is, ha nem teszed, már hülye vagy.

Hamarabb odamegyek megsimogatni egy kutyát, mint megnézni egy gyereket. Ez van, és ezen senki kedvéért nem fogok változtatni.

onnan, hogy olyan szót használtál, ami erre utal. Ennyire egyszerű. nem a kötekedő hsz-eimről vagyok híres, aki olvas, az tudja, de az utálat szó a gyerekekkel összefüggésben számomra akkor is durva, senki nem fog meggyőzni arról, hogy aki így érez a gyerekek felé, így általában az összes felé, annak szép, gazdag lelke van.

Ha úgy gondolod, érző ember vagy, akkor meg nyilván nem utálatról van szó, hanem konkrétan tudod, miért nem akarsz. Ami meg teljesen oké, és felvállalható bármilyen kapcsolatban. Az utálat szó nem...

Ennyit reagáltam akkor is, most is, ha ez kötekedés, vállalom.

uhh, az alapok jók, veszekedni tuttira nem fogunk, mert egyenes vagy te is, én is. nem az a baj, hogy nekem nem tetszik vagy másnak, hanem az, hogy -ezt próbálom kézzel-lábbal előadni, csak bénán fogalmazok ma- hogy HA kiderül, mit utálsz bennük, vagy fogalmazás kérdése, tökmindegy, AKKOR lhetne tudni azt, hogy elmúlik-e, változhat-e.

Mert ha az az ellenszenved oka, hogy nyávognak, akkor azon lehet segíteni, majd te máshogy neveled, felnőtt reakciókra, hiszti-és miákolásmentes üzemmódra, stb...

De ha pl az utálatod tárgya az, hogy a gyerekek általában aprók sőt a lábuk és a kezük is kicsi- (mondtam vmit-) azon nem lehet segíteni.

Szóval én csak arra akarnék rájönni a helyedben, hogy konkrétan MI A BAJOD? :)

Étedmá'? :)