Van itt olyan aki egyszobában él testvérével és szüleivel?

Csak tesómmal, de már 19 éve. Az lenne a fura, ha egyedül lennék egy szobában :D

Én anyámmal, én 24, ő 49. Szoktam is mondani neki, hogy ha kitudódna, el kéne költöznöm a városból :D

Én ilyenről tudok. A kényszer nagy úr.

Én nővéremmel, de borzasztóó vele..!!!

A barátom szülei bevállaltak két különböző nemű gyereket, de bár megtehették volna, sosem törekedtek rá, hogy nagyobb lakásba költözhessenek, vagy máshogy külön magánszférát biztosíthassanak a gyerekeiknek. Azért, mert korlátoltak, és azt gondolták, hogy ez ugyanolyan, mintha két azonos nemű gyerek lakna egy szobában. A barátomnak én vagyok az első barátnője, egy évig szexuális gondjaink voltak, mert pszichológiai okokból merevedési zavarai voltak. Elment egy pszichológushoz, és feltárták, hogy az egész nagyrészt azért volt, mert egy szobában élt a húgával, és arra nevelték, hogy a szexualitás bűn, ha lehet ne is gondoljon rá, ha pajzán gondolata támadna, gyorsan felejtse el, nehogy még a tesója meglássa, hogy álmában feláll neki a paplan alatt vagy valami. Iszonyúan egészégtelen, ha különböző nemű gyerekek tinikorukra sem kapnak saját szobát vagy legalább zugot. Gondoljunk bele! A lány szégyelli a bátyja előtt, hogy összemenstruálta az ágyneműjét, az egész menstruációt, felnőtté válást, nemi érést katasztrófaként éli meg. A fiú szégyelli, hogy a húga előbb ébredt fel és látta, hogy álmában merevedése volt. Neadjisten a szülők még le is szidják emiatt, hogy ő tehet róla, ezt mégis hogy képzelte, hogy "mutogatja" az álló farkát a húgának stb. Nyilván megértem, hogy van, akinek nincs rá lehetősége, meg hogy azon is múlik, hoyg a szülők normálisak vagy elmebetegek, de ha ezt olvassa egy szülő, gondolkodjon el rajta!