Megcsaltam a páromat, elmondjam neki?

ma 22:17

Nem írtam olyat, hogy jól tette, hogy megcsalta.

De ha már így alakult, nem kell még bántani is azt a szerencsétlen pasast az "őszinteséggel". (Ha egy kicsit is empatikus vagy, gondolj bele, neked hogy esne, ha valaki teljesen őszinte lenne veled....)

"Drágám, mivel impotens vagy, ezért megcsaltalak xy-al. Tök jó volt vele. Ja, és ezután se számíts semmi biztatóra velem kapcsolatban, mert dugni fogok fűvel-fával, ugyanis szükségem van a szexre..." EZ A TELJES ŐSZINTESÉG! Kívánsz ilyet magadnak? Mert én nem... Én szembeköpném magam, ha én lennék sáros valamiben, és még a másik lelkébe tipornék bele, csak azért, hogy elmondhassam magamról, hogy milyen f.sza őszinte ember vagyok, tiszta a lelkiismeretem...

A legtisztességesebb az lenne, ha a lehető legnormálisabban elválnának egymástól, és hagyná, hogy a pasi is megtalálja azt a nőt, aki mellett nem impotens.

Amúgy tényleg mindenki magából indul ki.

Hmmm..

Tudod, én azt mondom, inkább tudjam az igazságot, mint hogy mindenki hülyének nézzen engem!

Egyébként meg ha valaki ilyet megcsinál többször (megcsalja az impotens párját és remélhetőleg bűntudata lesz miatta) az hamarabb lesz lelki sérült, mint az impotens férfi! Erről meg ennyit.

Legalább annyiban egyezik a véleményünk, hogy ott kéne hagyja szerencsétlent.

Egyébként teljesen mindegy elmondja-e neki vagy sem, mert a bűntudatot érző megcsalók tükre ígyis-úgyis egyformát mutat!

További szép estét!

Azért én kíváncsi lennék, hogy másnál is impotens-e??

Amúgy érdekes páros:

1 impotens(?)

+

1 ku*rva

Pedig lehet, hogy az őszinteséggel ártasz. Tény, megcsúsztál, nem szép dolog. De ha elmondod, hogy megcsaltad, akkor tényleg mélyebbre taszíthatod.

Azt viszont elmondhatod neki, hogy neked gondot okoz, hogy nem tudsz vele szeretkezni, hogy nem áll fel neki, nem elégít ki téged stb. Lehet, hogy valami orvosi segítséggel lehetne kezelni őt, ha ő is akarja és partner ebben.

Popper Péter írt egy hasonló helyzetről: "Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy az igazság kimondásával rombolni is lehet. El is lehet pusztítani a másik embert. Például férjuram elmegy Madridba egy kongresszusra, ahol megtetszik neki egy pincérnő. Lefekszik vele, majd hazajön Pestre, és azt mondja: Róza, én nagyot vétettem ellened, megcsaltalak valakivel Madridban.

Tessék nekem megmondani, ezt miért kell közölni? Mit kezdhet ezzel Róza? Szenved, kínlódik, féltékeny, megalázott. Minek mondja el a nyavalyás? Mert nem bírja egyedül elviselni életének terheit, és rá akarja lőcsölni legalább a felét Róza vállára. Én viszont azt gondolom, hogy nem szabad rombolásra fölhasználni az igazságot. Nem szabad arra felhasználni, hogy a másik embernek kínt okozzunk. Úgyse tud vele mit kezdeni.

Gondolom, itt már fölkapják az emberek a fejüket, hogy most mit akar a Popper, hazudjak?! Nem ezt akarja, hanem azt, hogy legyen dolog az életükben, ami csak önökre tartozik, és amiről hallgatnak. Nem kell mindent kipofázni.

Ezzel szemben viszont gazemberségnek tartom, ha valaki arról hallgat, hogy beleszeretett valakibe. Ezt nem szabad elhallgatni, mert ez lényeges, és a partnernek joga van tudni, ha megváltozott valami az érzelmi viszonyban, hogy ahhoz tarthassa magát. Gazemberség meghagyni valakit az illúzióban, hogy én vagyok az ő nagy szerelme, holott már valaki más az - így nem szabad átverni egy embert. Akármennyire fáj, meg kell adni a lehetőséget a másiknak tisztességből, hogy az érzelmei szerint reagáljon, és ne hamis illúziók szerint. Úgyhogy azt gondolom, itt szüksége van az embernek az eszére. Hogy mérlegelje, mit kell elmondania, és miről kell hallgatnia."

ma 09:37

Így van, én is Popper Péterre hivatkoztam volna, sokat olvastam tőle, és egyetértek azzal, amit te is leírtál.

Popper Péter ide vagy oda, nem kellene idáig eljutnia egy embernek, hogy ilyet tesz.

Annyira különbözőek itt a vélemények, hogy egyszerűen nem lehet igazságot tenni. Itt nincs helyes megoldás. A kérdezőnek kéne tudnia eldönteni, hogy miképp cselekedjen ezek után.

Még mindig nem válaszoltál: gyógyíthatalan az impotenciája?

Mert, ha igen, akkor miért is akarod elhagyni? Először azt írtad, szereted.

Ha nem, akkor az volna érdekes kérdés, hogy miként gondoltad az elkövetkező éveket.

Ha meg fogalmatok sincs a válaszról, akkor meg miért nem az orvost kérdezgetitek??? (a gyakorikerdesek helyett)

Lehet, hogy valami tök egyszerű (orvosi) dologgal megoldható a probléma, te meg már az elhagyáson töröd a fejed. Akkor mennyire gondoltad komolyan, amikor azt írtad, szereted?