Túlkomplikálom a helyzetet vagy valóban mindez nem normális dolog?

Sok dolgot írhatnék,de megpróbálom röviden.

Adott egy 1 éve tartó kapcsolat,ahol a nő(én) még egyetemre jár, a férfi sikeres vállalkozó.Leszögezném nincs a háttérben sem gyermek, nem nős,sem elvált.

Ha kicsit önző szemmel nézem a dolgokat:

-nem töltöttünk még együtt közös hétvégét,hetet

-1 év alatt 2x ébredtünk egymás mellett

-átlagban napi 1-2 órája van rám

-nem ismerjük egymás szüleit,bemutatásról szó sem volt

-még nem jártam a "valódi házában sem"

-életvitelén nem akar és nem is tud változtatni,mert ő tartja el a szüleit,mamáját (luxuskörülmények közt) felelős a dolgozói megélhetéséért

-szerinte jobbat érdemlek

-ajándékokkal próbálja kompenzálni,hogy keveset van velem

Mindezt elolvasva eddig nem túl pozitív,de:

-szívén viseli a vizsgáimat,mindig számontartja,figyel rám

-naponta találkozik velem

-számíthatok rá bármiben,ha problémám van

-fél év után kaptam lakáskulcsot, mert vett egy lakást,amit együtt választottunk ki, üresen áll,hogy biztosítsa ezzel azt,ha nyugalomra van szükségem

-nincs felesége,mielőtt ezt gondolnánk,bármilyen hívást felvesz,bárhol felvállal

-szeret,mondja is és érzem

-az eredményeim javultak mióta együtt vagyunk, úgy érzem jobb ember lettem mellette

Igazából csak tudni szeretném egy kívülálló véleményét erről a helyzetről. A valamit valamiért elv érvényesül,hogy szenvedek a hiányától,cserébe más dolgokért?Köszönöm előre is.